Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és a Rákóczi-szabadságharc

ID ME NAGS AT ID 0 OB IBB nmiiiiiijjj-)! •allait A hajdúknak első részvétele a Rákóczi hadjáratában ténylegesen azzal kezdődött, hogy annak felhívására néhány száz, háromlovas szekeret bocsátottak rendelkezésére, mely fogatok a fegyvert fogott nagyváradi lakosoknak segítséget szállítottak. így Bercsényi Diószegről seregével elindulván, megtámadta, Olaszit, mely csak sövénnyel összekötött dúcokkal volt kerítve, ezt elfoglalta, rác lakosait kardra hányatta. Várad vára egyébként a szabadságharc végéig német kézen maradt, az itteni ostromzár fenntartásában a hajdúvárosoknak mindvégig volt szerepe. Az itteni kuruc vitézekhez tartozhatott az a Szűcs András és Hadas Tamás nánási, Román Mihály és Fejérvári Istók dorogi katona, akik Buday István levelét vitték, s akiket Bernát István diószegi udvarbíró lovaiktól, köntösüktől, fegyvereiktől megfosztott, s akik a sérelem miatt levélben fordultak a fejedelemhez.^ Ezenkívül a hajdúk részt vettek a szatmári ostromzárakban, amely várba a Bercsényi által Somlyó várából kiszorított Glöckelsperg német tábornok zárkózott, s a császári ellenállás hatékony fészkévé tett, s noha a város elfoglalása sikerült, a vár alatt a kurucok kudarcot vallottak.

1

6 A hajdúvárosok 1704. június 12-én tartott közgyűléséhez a már akkor erdélyi fejedelemmé választott II. Rákóczi Ferenc rendeletet intézett, melyben elrendelte a hajdúknak három nap alatt személyenként való fölkelését, és az egész fölkelő seregnek a szatmári ostromzárhoz való küldését.

1

7 A pátens meghagyta a hajdúvárosoknak, hogy ne csak a korábbi szatmári kudarc után haza szállingózott lakosokat, hanem az otthon levőket is összegyűjtsék és Budai István tábornok vezetése alatt június 15-ig Károlyba küldjék. A szatmári német őrség azonban a várból kiütvén súlyos veszteségeket okozott a kurucoknak, maga Bercsényi is nehéz fejsebet kapott, s nagy volt a hajdúvárosiak vesztesége is. Ez is késztethette őket arra, hogy a Hadházon tartott közgyűlésükben (1704. szept. 8.) kérték a fejedelmet, hogy hadi kötelezettségüket hatezer forinton megválthassák.

1

8 A választ ugyan nem ismerjük, de az csak elutasító lehetett, bár a fejedelem hamarosan letett arról, hogy valamennyi hajdú fegyveresen jelenjen meg a kurucok táborában. A szatmári véres kudarc lelkileg is megrázta a hadakozáshoz immár keveset értő hajdúvárosokat. 1

5 Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai, i.m. 154 - 155. p. 1

6 Esze Tamás: Rákóczi tiszántúli hadjárata i.m. 86. p. s köv. 1

7 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története. Hajdúmegye leírása (szerk. Varga Geyza). Debrecen, 1882.47. p. 1

8 Uo. 65