Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Juan Cabello - Simon Anna: A böszörményi református templom falkutatása. Kísérlet a templom vázlatos építéstörténetének ismertetésére egy be nem fejezett kutatás nyomán

sára - a körülmények alakulása miatt - a közeljövőben igen csak kevés reményünk maradt. Mindazonáltal, feltárásunk nyomán nemcsak árnyaltabb és pontosabb lett a KATHY Imre vázolta kép, hanem a későközépkori teremtemplomnál korábbi középkori építkezések is - még ha az azokra utaló jelenségeket csupán egyetlen falon állt módunkban feltárni - mégis csak tanulmányozhatóvá váltak. Éppenséggel emiatt döntöttünk az eddigi eredmények publikálása mellett. A 2005. augusztus 29 és szeptember 16. között elvégzett épületkutatás során megvizsgáltuk a falak külső homlokzatait, feltártuk az azokon húzódó vakolatrétegeket, a befalazott vagy részben elbontott ablaknyílásokat, az elbontott támpillérek és falazatok csorbázatait, továbbá szétválasztottuk és meghatároztuk a különböző építési szakaszokban felépült falakat, mint ahogy egymáshoz való viszonyukat is meghatároztuk. A tisztán látás érdekében 6. kutatóárkot is kijelöltünk, amelyek feltárása nyomán néhány olyan részletkérdést sikerült tisztáznunk, amelyek - az épület történetének szempontjából - fontos információval szolgált. A kutatás eredményeként elmondhatjuk, hogy - ha nem is sikerült, a fentebb említett belső kutatás elmaradása miatt minden tekintetben kielégítő válaszokkal szolgálnunk - főbb vonalaiban már most is felvázolhatjuk a templom főbb építési szakaszait.

4

0 A TEMPLOM VÁZLATOS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE Az 1-ső építési periódus Az épület legkorábbi részét a templom déli falában tártuk fel. Az élénkvörös színű, kisméretű, ám jellegzetesen vastag téglákból rakott fal hossza 9,6 m, szélessége pedig 98 cm. Az egyenetlenül, széles fugákkal falazott téglasorok következtében faltextúrája szabálytalan - élesen elüt környezetétől.

4

1 Ez a fal, amely a két karzatfeljáró közötti szakaszon, az elbontott támpillértől a nyugati karzatfeljáró észak-déli tengelyéig húzódik, átlagban 4-4,5 m magasságban maradt meg. Azonban, az utólagos támpillértől nyugatra eső részen, a későbbi átépítések nyomán a falazatnak alapozás feletti része már nem maradt ránk. A fal keleti végét egy átlós - ma már csak alapozási szinten érzékelhető - támpillér támasztja. Alacsony, lábazati párkányát egyszerű, felül (ferde síkban végződő) faragott kőelemek zárják. Főpárkányát nem ismerjük, hiszen azt a későbbi átépítések 4

0 Itt köszönjük meg Nyakas Miklós a böszörményi Hajdúsági Múzeum - e sorok írásakor már nyugdíjba vonult - igazgatójának és Szekeres Gyulának a múzeum munkatársának (ma a múzeum igazgatója) a munka során nyújtott felbecsülhetetlen szíves segítségét. 4

1 A téglák mérete: 29-29,6 x 12,9-13 x 7-8 cm. Kötőhabarcsa sárgásbarna és annak árnyalatait mutató, durva szemcsés mészrögökkel kevert anyag. 44