Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Szekeres Gyula: Bocskai István „hiányzó" kultuszképei. Avagy, gondolatok és kiegészítések a „vidéki gyűjtemények" ismertségének hiányáról és okáról

a Felvidéken kell keresnünk. Nem a Habsburg-udvar által - némi ellenszolgáltatás fejében - kiváltságolt, így Habsburg pártivá lett (vagy tett) magyar főúri rendek körében, sokkal inkább az elnyomott, és mindenki által kisemmizett nép soraiban. Mindemellett - főképp a Bocskai-kultusz tekintetében - nemcsak a gyűjtemények, de a fent említett kutatási területek kultuszt őrző helyei [a terepmunkák] sem hagyhatók figyelmen kívül. Az alábbiakban most azokat a vidéki képi megfogalmazásokat próbáljuk meg felvázolni a centralizált, sokszor dogmatikus felfogás ellenében, melyek - reményeink szerint - a további kutatás során csak bővülni fognak, de már így is méltóképpen reprezentálják, hogy Bocskai Istvánnak igenis van, volt, és lesz kultusza,

5 még ha arról a centralizálódó tudományfelfogás nem is tud, vagy éppen hallani sem akar. I. Álláspontunk szerint több, élesen elkülöníthető és egyben a fejedelem életének fejlődési fázisait is bemutató képi megformálás mutatható ki ezeken az ábrázolásokon. 1. kép Kezdjük egy ismeretlen (?) alkotótól származó, de a fejedelmet ábrázoló úgymond fiatalkorinak mondott ábrázolással, egy rézmetszettel. (I.kép) A beállítás mondhatnánk sablonos, a hivatalosan is elfogadott és unos-untalan használatos portrék többségével, de míg azokon valóban csak egy portrét láthatunk, addig ezen metszet egy kivont szablyával is kiegészül, mely Bocskai jobb vállán nyugszik. Ez a látszólag elenyészőnek tűnő különbség azonban lényeges információhordozó, melyet a korabeli portréábrázolások mellett a magyar néphagyomány ősi, íratlan szabályai is meghatároztak.

6 5 Bocskai István néphagyománybeli kultuszához, mint összegző művet lásd: SZEKERES Gyula 2004. 6 Gondoljunk csak a magyar néphagyományban elevenen élő hadisten kardjára, vagy éppen ama véres kardra, melyet, ha végig hordanak az egyben csatára is szólított. 159