Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Szekeres Gyula: Bocskai István „hiányzó" kultuszképei. Avagy, gondolatok és kiegészítések a „vidéki gyűjtemények" ismertségének hiányáról és okáról

„A magyarországi gyűjteményekben őrzött művek áttekintése jól érzékelteti, Bocskai alakját meglehetősen kevés mű örökítette meg, s azok közül sem számottevő mennyiségű a képmás, az eseményábrázolások számára pedig csak az érintett témák bemutatásának tekintetében volt fontos a fejedelem alakja. Nem ismerünk róla egykorú reprezentatív portrét, s a későbbi ábrázolások révén sem alakult ki kultusza."

4 Finoman fogalmazva ettől a több szempontból is téves megállapítástól lényegesen árnyaltabb képet mutatnak azok a helyi ún. „vidéki" piktorok által készített festmények, és a „vidéki gyűjteményekben" lévő féltve őrzött műtárgyak, melyek Bocskai emlékét voltak, s vannak hivatottak ápolni. Magyarán mondva: egyszerűen nem igaz az állítás! Az ún. centralizált „tudományos" álláspont szerint a Bocskai alakját megformáló képek egy tőről fakadnak, s ezek mind az úgynevezett, „német" mintát követik. A mi olvasatunkban azonban ezen osztályozás egyértelműen csak, „elnyomó" értelmezésként szerepelhet. Míg a fentebb említett ábrázolásokat unos-untalan idézik, addig elsikkadni látszik egy másik képi ábrázolási vonal, melyet úgymond mindig „ismeretlennek", legjobb esetben is népinek, vidékinek titulálnak, feltéve, ha e kutatók egyáltalán ismeretében vannak ezen alkotások létezésének! Ezt éppen azok a fellengzős - ugyanakkor igaztalan - megállapítások mondatják ki velünk, mint „a magyarországi gyűjteményekben őrzött művek áttekintése jól érzékelteti..." vagy „A 19. századi kultuszképek szinte teljesen hiányoznak...", de a szemellenzős, centralizált történetírást legjobban szemléltető idézet: „A magyarországi gyűjtemények közül a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őriz két Bocskai-festmény képmást..." slussz-passz ennyi és nem több? Hol vannak a vidéki gyűjtemények anyagai? Miként lehet hamis, de összegző megállapítást tenni: „a magyarországi gyűjteményekben őrzött művek áttekintése" kijelentéssel úgy, hogy egy magát összegzőnek mutató tanulmányban még csak említést sem kap egyetlen vidéki gyűjtemény anyaga sem? Bocskai István tekintetében a fentebb hivatkozott kultusszá formálódás képzelt hiányának forrása éppen az, hogy a kultusz kialakulásának és fennmaradásának színterét nem a német mintát követő metszetek körében kell keresnünk, sokkal inkább a vidéki piktorok munkáiban! Aki, csak kicsit is ismeri a Bocskai-szabadságharc történéseinek helyszíneit, azon népcsoportot, melynek segítségével vittük végre egyetlen győzedelmes szabadságharcunkat, az könnyen beláthatja, hogy a kultuszképződés valódi területét nem nyugaton, hanem sokkal inkább keleten, a Hajdúságban, Erdélyben és 4 Lásd: BASICS Beatrix 2005.108. p. 158