Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században
Felszólították a királyt, mondja ki a nemzet egyakaratú óhajának megfelelően „az 1848-ik törvények megtestesülését, egyenesen, kételyt ébresztő megszorítások nélkül, félrendszabályok mellőzésével, adjon teljes, tökéletes hazajöhetési engedélyt, miszerint száműzött hazánkfiai annyi hányatás után újra ehessék a haza kenyerét." A továbbiakban rámutattak arra, hogy az Októberi Diploma ugyan a magyar alkotmányt a pragmatika sanctiora hivatkozással állítja vissza, de éppen abba ütközik, mert az kétoldalú szerződés lévén, az uralkodót a nemzet ősi alkotmányos jogainak, szabadságának, önállásának csorbítatlan fenntartására, a nemzetet pedig a király iránti hűségre és örökösödési jogának elismerésére kötelezi. Amikor a király az adó behajtást sürgeti, ennek azért nincs alapja, mert az adót, éppen a pragmatika sanctioból következően, csak az országgyűlés ajánlhatja meg. „Szóljunk a törvénykezési bonyodalmakról - tették fel a kérdést - Felséged a jövő országgyűlés elhatározásáig országbírói intézkedéseket ígér, - mi ebben megnyugszunk. De nagyok a bonyodalmak és annál nagyobb a baj, minél inkább meggyőződhetik mindenki: miszerint a nép oly ellenszenvvel viselkedik az eddig fönnállóit költséges bíróságok és hivatalok iránt, hogy inkább nem keres igazságot, mintsem nálok keressen". Ami a fejedelem és a nemzet közötti bizalmat illeti, elégnek tartják csak arra rámutatni, hogy milyen aggodalom fogta el a lakosságot a csendőröknek a megyék székhelyein történt összpontosításának hírére. A csendőrség és testvére, a pénzügyőrség olyan ellenszenv és irtózat tárgya, mint egykoron a bélpoklosság. Az uralkodó beláthatja, hogy „ezek miatt a nemzet bizalmában, hitében, reményében és szeretetében hajótörést szenved". A magyar nemzet dicsősége akkor szűnt meg, amikor az utolsó magyar királyt, aki a hazában lakott, a Csele patak elnyelte és Magyarország a többi kegyeltek közt mostohagyermekké vált. Az 1536.évi 57. törvénycikk megalkotásától kezdődően felsorolták azokat a későbbi törvényeket, amelyek az uralkodókat arra kötelezték, hogy az országban lakjanak és ezek alapján ezt kérték Ferencz Józseftől is azzal, hogy a nemzet jogainak őszinte, teljes helyreállításával borítson fátyolt a múlt fájdalmaira és törvényes kormányzat által legyen a nemzet kegyeltje. „A nagy Korvin 400 éve porlik, és mostanig is él a hálás nemzet emlékében"- fejeződik be a felirat. 2 4 2 4 Uo. 1860/1. 2-5. Esztergom vármegye 109. sz. határozatának nyomtatott példánya 109
