Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században
„Ha a megyék részéről ezen meghagyások ellenében ellenszegülést tapasztalnék - olvasható a leiratban - a bizottmányi ülések be fognak tiltatni s maguk a bizottmányok felfüggesztetni, vagy feloszlattatni, ami - a szükség úgy kívánván, anyagi hatalommal is foganatosítandó lészen. Mindezen rendeleteink egyedül a Népeink közjaváróli gondoskodásnak kötelmei által tétetvén szükségesekké, amennyiben atyáskodó legjobb szándokinkat újra meghiúsítva s azokat folytonos ellenszegüléssel megakadályoztatva keilend sajnosan tapasztalnunk, - fájdalmunkra a szigornak azon eszközeihez lennénk kénytelenek nyúlni, melyeket mellőzhetni Önmagunknak legélénkebb vágya. S ha aztán ezek miatt az országgyűlésnek általunk legőszintébben óhajtott megnyitása ismét elhalasztatnék, mi által a legfontosabb s legsürgősebb kérdéseknek nem csak Magyarországunk, de egész Birodalmunk érdekében fekvő megoldása s az ősi alkotmánynak egész kiterjedésbeni visszaállítása újra sajnálandó késedelmet szenvedne, az ezen közkár s az innen következő számos és sokféle hátrányokérti felelősséget nyugodt öntudattal azokra hárítandjuk, kik a békés kiegyenlítésnek magasztos művét készakarva, vagy könnyelműleg megakadályoztatják. Mélyen áthatva ezen rendeléseink komolyságától, teljesítjük uralkodói ama kötelességünket, miszerint a Mindenható akarata s örökösödési jogunk erejével reánk bízott ez országunkat újabb viharoktól megóvjuk, s támaszkodva az igazi honbarátoknak belátására, jogainkra s az egek áldására, bizalommal tekintünk azon pillanat bekövetkezésére, melyben legtisztább szándokú igyekezetünknek sikerét országunk kielégítésére és megnyugtatására, dicső elődünk szent koronájával biztosítva szemlélendhetjük" - fejeződik be a királyi leirat. 2 3 A király leiratát Bécsből valamennyi magyarországi vármegyének és a Szabad Kerületeknek megküldték. A keltezéstől még egy hét sem telt el s 1861. január 21-én Esztergom megye közgyűlése már állást foglalt az abban megfogalmazott állításokkal szemben. „Megdöbbenéssel vettük felségednek kegyelmes leiratát, a király fenyegető komoly intése szóra fakasztja érzelmeinket" - olvasható a közgyűlési határozat bevezető soraiban. A továbbiakban felsorolták, hogy a gyászos 12 évi korszak alatt a letűnt rendszer csapásai leginkább a vidéken élő magyarságot sújtották. A külföldi hivatalnokok gúny tárgyává tették a nemzeti érzelmeket, anyanyelvet, elviselhetetlen adóval és nem adóval kizsákmányolták és szegénynyé tették a népet. Az önkény eszközei éjfélkor jöttek a hazafiak csendes lakásába, a családapákat, gyermekeik rimánkodása közt vasra verve hurcolták el ismeretlen vidékekre, hogy ott katonai barbár önkénynek legyenek áldozatai. "Égbekiáltót viselt el e hányatott nemzet." 2 3 Uo. Kgy.ir. 1860/1. 2-5. A király Bécsből megküldött 721. sz. leirata. 108
