Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 2. A leletek
22 Kovács László: Szarmata kori iivegkauri Hajdúböszörmény határából 2.2.2. A hajdúböszörményi orsógombnak a Kárpát-medence hun és germán időszakából (425 k.-568) való kardgyöngyleletei között egyáltalán nincsen párhuzama, 9 1 míg Nyugat-Európából néhány ismeretes, 9 2 viszont két jó megfelelője is akad a korszak langobard orsógombjai körében. 9 3 Funktion zu überprüfen, die man bisher für Spinnwirtel gehalten hat. Sie stimmen nämlich mit unseren Schwertanhängern in Form, Größe und Musterung auffallend überein, so daß man auch von dieser Seite her einen Gebrauchszweck anzweifeln möchte. Wie die Schneckenhäuser der von Roten Meer stammenden Cypraea pantherina und tigris [ez a származtatás csak a párduckaurira áll, ld. alább!], die immer wieder in merowingischen Frauengräbern gefunden werden, gehören die vermeintlichen ,Spinnwirtel' sicherlich in den Kreis der Talismane.": Werner 1956, 36. Megerősítette: Hinz 1968, 220-222. 9 0 „Eine große Anzahl dieser Wirtel aus kostbaren Material werden als Abschluß eines Zierbandes getragen, welches von der Gürtelmitte herabhängt. Eine solche Trachtsitte, welche von gefaßten Bergkristall-Anhängern bekannt ist, legt dem Wirtel eindeutig Schmuck- oder auch magische Funktion bei.": Arends 1978, I: 226-228, 234. „Nevertheless, üie large glass beads found in Anglo-Saxon women's graves, otherwise indistinguishable from sword-beads, and usually with spindle-size holes, were almost certainly regarded as amulets.": Meaney 1981, 201; vö. Dübner-Manthey 1987, 59-60, 80. 9 1 A hun kardgyöngyök más típusúak voltak: „kalcedonból, hegyikristályból, karneolból, borostyánból, magnezitből vagy mészkőből gondosan kifaragott, 3-6 cm átmérőjű hengerek vagy legömbölyített szélű korongok ezek, amelyeket kisebb aranykorongok díszítenek, ezek tulajdonképpen a korongon átvezetett függesztő fülecsek fejei. Sajnos máig sincs jó adatunk arra, hogyan s mivel erősítették őket a kard markolatához, csak az a biztos a sírleletekből, hogy 15-20 cm-re is lecsüngtek róla. Szerepük homályos, de valamiképpen a kard és tulajdonosa rangját jelölték.": Bóna 1993, 165, 35: 12. á.l., 66: 22. á. 2., 67: 22. á.3., 106: 47. á„ 115: 51. á„ 120: 52. á; vö. Bóna 1991, 175, 39: 12. á. 1., 66: 22. á. 2., 67: 22. á. 3., 120: 47. á., 126: 51. á., 129: 52. á.; Aszt-Kovács 1999, 52, 67: 16. á.; vö. Fettich 1953, 69-70, 175-176; Kovrig 1963, 193-195. A magyarországi gepida kardokhoz általában mészkőből készült, hengeres kardgyöngyök járultak, vö. Csallány 1961, 259-260, 272, ill. 285-286. 9 2 A kardgyöngyök közül eleve figyelmen kívül hagytam a fém ftiggesztőfíiles példányokat, valamint a nem-üveg anyagú, azaz hegyikristály, kalcedon, borostyán stb. gombokat. Néhány 6-7. századi kardos sírból való rozettamintás üveg kardgyöngy: Hailfingen (Kr. Tübingen, Baden-Württemberg, N) 411. sír: a 6/7. század fordulójára keltezett kobaltkék anyagú, sárga mintás, apró példány, á: 3.0 cm (6. kép/2): Arends 1978, II: 861: Nr. 266, II: 31. t. 7; Menghin 1983, 236-237: Nr. 80.b.; Haillot (prov. Liège, B) 16. sir: 6. századra keltezett sötét anyagú, fehér mintázatú, apró példány, á: 2,8 cm (6. kép/3): Menghin 1983, 220: Nr. 50.c; Lavoy (dép. Meuse, F) 319. sír: az 5.
