Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 2. A leletek
18 Kovács László: Szarmata kori iivegkauri Hajdúböszörmény határából (Schwertfessel) szerepük lehetett. 7 4 Az első magyarázatkísérlet teljességgel valószínűtlennek tűnik, a második hagyományosan elfogadható, viszont a tiszalöki példány alapján egy újabb megoldással is számolni lehet. Talán meglepőnek tűnhet, hogy a szarmaták törékeny üveggombot használtak markolatgombként, de kardjaik között sok volt a markolatgomb nélküli, ritka viszont a fém markolatgombos, a többiét pedig fából vagy kalcedonból, borostyánból, ónixból, topázból, alabástromból, csontból, égetett agyagból, sőt üvegből és különböző színű üvegpasztából készítették. 7 5 Némileg hasonló alakú, fa vagy csont markolatgombok előfordultak az 1-3. századi felső-germániairaetiai limes római auxiliaris egységeinek kardmaradványain is. 7 6 Joachim Werner feltevésével szemben a thorsbergi leleteket feldolgozó Klaus Raddatz úgy találta, hogy a kardgyöngyök, beleértve az ottani példányokat is, jóval a lehetséges hun hatás idejét megelőzően, már a 2. században megjelenhettek Nyugat-Európában, éspedig nem közvetlen szarmata-germán katonai kapcsolatok útján, hanem az ebben a korban nagyon szembetűnő római „katonai kultúra" auxiliaris egységeinek közvetítésével, 7 7 akár mint azt Ulf Erik Hagberg később 7 4 Joachim Werner sokat idézett gondolatmenete alapján: „Als einzige Erklärungsmöglichkeit bleibt daher diejenige des Amuletts übrig. Da weder praktischer Gebrauchszweck noch reine Schmuckbestimmung in Betracht kommen und die Zugehörigkeit zum Schwert nicht als zufällig sondern als sinnvoll zu begreifen ist, muß der Perlenanhänger in einer inneren Beziehung zur Waffe gestanden haben. Eine solche Beziehung beruhte auf den magischen Kräften, die dem Amulett innewohnten und deren Bestimmung es war, die Wirksamkeit der Waffe und das mit dem Schwert verbundene »Heil« zu verstärken.: Werner 1956, 35; általában vö. uo. 26-37, 120-129 (leletlisták); Raddadz 1957/58; Menghin 1983, 142-143, 355-357 (leletlisták); Evison 1967, 64-66, 81-84 (leletlisták); Evison 1976; Arends 1978,1: 220-221, 227-228, 234; Meaney 1985, 195-200; Tempelmann-M^czyriska 1985, 62-63. 7 5 Hazanov 1971, 16. A Kr. u. 1-3. századi boszporuszi kardok ovális, félgömb, gömb stb. alakú vagy síkozott markolatgombjai az arany és ezüst mellett, szintén a felsorolt anyagokból készültek: Sokol'skij 1954, 154. A tuzlai (Taman'skij poluostrov, Krasnodarskij kraj, 0) 3. sziklasír 2. kamrájában talált Kr. u. 1-2. századi kardnak lapos henger alakú, fehér üvegpaszta markolatgombja volt: uo. 158, 156: VII. t. 1. Az „Alt-Weitnar" néven ismertté vált, s ugyancsak az egykori volgai-német tanácsköztársaság fővárosa, Pokrovsk (régebben: Engelsk, Stavropol'skij raj., Volgogradskaja obi, Mordovskaja AR, OR.) közelében feltárt lelőhely D. kurgánjának 4. századi férfisírjában feltárt kardnak egy 7.5 cm átmérőjű, lapos henger alakú kalcedon markolatgombja volt, amelyet egy csillag alakú, bronzrekeszben lila íivegberakásos ezüstveret koronázott, s amely egy rézszeggel volt a markolatba erősítve: Werner 1956,1: 27, 101: B 37, II: 38. t. 3-3a. 7 6 Vö. Oldenstein 1976, 89-93, 240—241: Nr. 11-13, 15, 32, 34, 10. t. 11-13, 15, 11. t. 32, 34. 7 7 Raddatz 1957/58, 84.
