Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 2. A leletek
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 19 pontosította, a Duna-Tisza vidékéről szarmata környezetből, akár közvetlenül Perzsiából. 7 8 Mindezzel szemben, olyan vélemény is ismeretes, hogy a helyi kelta eredeztetésük sem lehetetlen. 7 9 Anélkül tehát, hogy e kérdésben illetéktelenül túl messzire mennék, megállapítható, hogy az Alföldön, császárkori szarmata környezetben az adott kardgyöngytípus különlegesen ritka leletként már felbukkanhatott. 2.2.1b. A feltételezhető orsógomb szerep szép példánya a Jánossomorja 80 (GyMS)-Ujudvar (1. kép/a: 2) lelőhelyű, s a szíriai bevándorlókhoz kötött császárkori temetőnek a 3. századra keltezett, bolygatott 6. sírjában látott napvilágot. Ebben egy felnőtt nő nyugodott az alábbi mellékletekkel: millefiori zománctechnikájú, virág- és sakktáblamintás bronz díszkorong, vaskés, bronz auxiliaris övveret, omega alakú bronzcsat, kerek vascsat, l-l bronz- és vaskarika, bronzszegecs, vasszeg, végezetül a gömbszelet alakú fekete üvegpaszta, orsógomb fehér és piros szálú rozettamintával. A gomb a fent leírt hajdúböszörményi példánnyal azonos módon készülhetett, s a spirálmintáját a mester ugyancsak összefogott kék/piros és fehér üvegszállal egyszerre vitte fel a még gömb állapotú gomb teljes felületére. A hétszírmú rozettaminta a spirálszálaknak a lassan forgatott gömb aljától a tetejéig való négyszeri (egyszer egymás mellett kétszer is), ellenkező irányban pedig háromszori meghúzásával alakult ki. A kész gombot a mester újra felmelegítve úgy lapította el, hogy a virágminta a gomb lapossá vált alján is megmaradt. A lelettárgy felülete kipattogott, a pereme hiányos, á: 5,2-5,4, m: 1,7, lyuk á: 0,6 cm, súlya: 47,5 g. (2. kép/2 a-c). s l 7 8 A Skedemosse (Öland, S) származási helvű lelet kapcsán tárgyalt — számomra egyébként párhuzamot nem jelentő — svédországi kardgyöngyök alapján Ulf Erik Hagberg is ehhez a véleményhez csatlakozott: Hagberg 1967, II: 45; vö. Hagberg 1967, I: 65-66; Hagberg 1967, II: 43-45. E munka megfelelő részleteihez Claus CarnapBornheim szívességéből jutottam, segítségét ezúton is megköszönöm. 7 9 Meaney 1981, 196. 8 0 A temetőtérkép a település korábbi nevén, Mosonszentjános-Újudvar néven szerepel, vö. Pusztai 1998, 59. Jánossomorja 1970-ben Mosonszentjános és Pusztasomorja egyesítéséből alakult. 8 1 Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum lt. sz.: 68.7.1. A gomb tanulmányozását Figler András és Pusztai Rezső szívességének köszönhetem. Vö. Pusztai 1998, 46, 65 (a 6. sír ábrái). Pusztai Rezső tévesen millefiori technikájúnak nevezte az orsógombot, ez a név azonban csak azokra a példányokra van fenntartva, amelyek alapanyaga millefiori üvegrúd volt. Ez a következőképpen készült: egy vékony üvegpálcát más színű folyékony üvegbe mártottak, amely azt körülvéve hűlt rá (vízszintes keresztmetszetben kétszínű kerek mintát adva). Ha sok ilyen vékony kétszínű üvegpálcát készítettek, majd ezeket kötegbe olvasztották, megkapták a millefiori-üvegrudat. A továbbiakban pl. egy ilyen rúd metszeteként kapott lapot rúddá csavartak, ezzel spirálmintát kaptak. A rudat
