Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 55 nyen van, hogy a nemzetségi társadalom keretében működő intézmények alakultak át a 13-14. században területi önkormányzati szervekké, székekké, amelyeknek vezetőit, a kapitányt is és a székbírót is - amint említettük - évenként választották. A 17. században a székek legfőbb vezetője a fejedelem által kinevezett királybíró lett, de már a Bethlen Gábort fejedelemmé választó kolozsvári országgyűlés 1613-ban kimondta, hogy a királybíró-t a székek évenként és szabadon választják meg, és ez így is maradt a 19. század közepéig. Úgy látjuk, hogy a Hajdúkerület és a székely székek önkormányzati rendszerében számos hasonló vonás alakult ki, de ezek tüzetesebb összehasonlítása még ezután elvégzendő feladat. A székelyek ragaszkodtak a katonai vezető választásának a jogához is. Emlékeztetünk arra, hogy a Bocskai elé terjesztett beadványukban kérték: engedje meg, hogy tiszteiket maguk válasszák meg, s Bocskai más szabadságjogok mellett ezt is elfogadta. A hajdúságban ilyen szabadságjog létezéséről csak a későbbi időktől, s csak a kapitányra vonatkozóan van tudomásunk. Összegezésképpen: a Bocskai szabadságleveleiben biztosított hajdú szabadságjogok modelljét a székely jog szolgáltatta. Ez több alapvető szabadságjog tartalmi azonosságában jól lemérhető. Bocskai mind a székelyek, mind a hajdúk katonai erejének növelése érdekében nemesi jellegű privilégiumokat adott a szabadságleveleiben. A székelyek esetében visszaadásról, megerősítésről, a hajdúknál kezdetekről volt szó. A biztosított szabadságjogok érvényesítésében sok eltérés is tapasztalható, amelyek okai az elemzett két társadalom fejlődésének fáziseltolódásában, a szervezeti felépítésének különbözőségeiben keresendők. A székelység jogai a 14-15. század óta katonai jellegű rendi társadalom keretében alakultak ki, a hajdúság jóval későbbi, felülről szervezett társadalom volt, amely a rendiség számos jegyét viselte ugyan, de Bocskai korai halála miatt a hajdúvárosok rendisége torzóban maradt. Ugyanis a hajdúk nagy többségét elnyelte a feudális társadalom, ezzel kirekesztette a rendi keretekből. Ez különösen szembetűnő volt a húsz hajdú kisváros esetében, amelyek lakói jobbágysorba kerültek. Ennek ellenére a székelyek és a hajdúk történelmének voltak olyan érintkezési pontjai - köztük a szabadságjogok és a katonai szolgálat -, amelyekre a történetkutatásnak érdemes figyelnie. Elsősorban Bocskai István fejedelem kapcsolta össze történelmüket, de halálával a kapcsolat nem szakadt meg, hanem Bethlen Gábor s a Rákócziak idején tovább szövődött. A kutatásnak van még tennivalója a kapcsolattörténet feltárása terén.