Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 47 lomnak érdekében állt annak megőrzése - vagy legalábbis ez nem zavarta a hatalmi politikát. A székely privilégiumokat biztosító katonai rendszert a Habsburg-hatalom 1711-ben megszüntette, s gyakori beavatkozásaival átformálta az egész öröklött székely intézményrendszert. Hasonlóan alakult Bocskai tízezer főnyi hajdúkatonainak a sorsa is: a Habsburg-hatalom nem tartott igényt a szolgálatukra, de szabad paraszti állapotuk nem forgott veszélyben.

3 Mivel a székely szabadságjogok kezdeteiről nem maradt fenn valamiféle privilégiális okirat, lássuk röviden mi történt ezen a téren Bocskai István koráig. Mai tudásunk szerint először Mátyás király vette védelmébe a katonáskodó székelységet; mivel az erdélyi vajda megkísérelte elnyomásukat, a király 1473ban külön-külön összeíratta a lovas, illetőleg a gyalogrendű családokat, s megtiltotta, hogy az előkelők ezen változtassanak s jobbággyá tegyék a székely katonanépet. Mátyás király szabadságlevele ugyanakkor megerősítette a székelyégnek már meglevő szabadságjogait is, lehetővé téve ezáltal a katonáskodással járó terhek viselését. Ezzel megszilárdult a székelyek személyes szabadsága, ugyanakkor a székelység kollektív státusa is. Erről szól Werbőczy István Tripartituma, amely szerint "A székelyek kiváltságos nemesek, akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek." A sajátos székely jog birtokképességet is jelentett, amit a Tripartitum is rögzített: a székely ember a maga örökségét nem veszíthette el, mégha hűtlenség vádjával ítélték is el, öröksége utódaira s atyafiaira szállt.

6 Hangsúlyozni kell: a "székely örökség"-nek nevezett birtokban királyi jog nem volt: a Székelyföldön a király birtokot nem adományozhatott. Az apáról fiúra szálló székely örökség (Siculica haereditas) a hadiszolgálat alapját képezte, eladható nem volt, jobbágykézre sem mehetett át.

7 Többször próbált valamelyik magyar király, például Károly Róbert birtokot adományozni a Székelyföldön, de a székelyek mindig tiltakoztak s rendszerint nem eredménytelenül. Az adományozást Károly Róbert is jobbnak látta visszavonni. Az 1562-es nagy felkelés után a fejedelmi hatalom támadást intézett a székelyek szabadsága ellen, tömegesen kezdte eladományozni jobbágynak a közrendeket, de ennek gátat szabott a fejedelemség katonai szükséglete: a székely kontingenst nem lehetett sem zsoldosokkal, sem más eszközökkel teljesen mellőzni. A székely szabadság legféltettebb joga az adómentesség volt. A székelység nemesi jellegű adómentessége a 16. század közepéig állt fenn. Mátyás király 1473-as rendeletében szólt arról, hogy a székelyek "örök időktől fogva" mente5 Rácz István: A hajdúszabadság társadalomtörténeti összefüggései. = Emlékkönyv Imreh István nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár, 1999. 467. 6 Werbőczy István Hármaskönyve. Bp., 1897. III. K. 4. cím. 383-385. 7 Orbán Balázs: A székelyek származásáról és intézményeiről. = Értekezések a történelmi tanulmányok köréből. XIII. kötet IX. szám. 23.