Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról
48 Egyed Ákos: A hajdú és székely szabadságjogokról sültek a kötelező adózás alól. 8 Szokásban volt ugyan egy adónem, az ököradó, amelyet a király koronázásakor vagy a királyi, illetve fejedelmi családban történt valamely nagy esemény alkalmából (első házasság, első fiú születése) hajtottak be, de ez önkéntes jellegű volt. Ezt gyakran nevezték "ökörsütés "-nek a források, mert az összegyűjtött állatok szarvába tüzes vassal bélyeget ütettek. Szólnunk kell még a székelység önkormányzati jogairól is. A székely székeknek két fő tisztségviselője volt: a hadnagy és a székbíró. Mindkét személy választás útján foglalta el hivatalát. Az 1562-es felkelés után azonban a székbíró helyére a királybíró került, de nem választás, hanem kinevezés útján, s - amint látni fogjuk - a székelyeknek sikerült visszaszerezni ezt a jogot is. Az összes székelység legfelsőbb vezetője a központi hatalom által kinevezett ispán, a legátfogóbb intézménye pedig a nemzetgyűlés volt. Utóbbin fogadták el a székely önkormányzati törvényeket. A székely nemzetgyűlésről az első adat 1344-ből való, az utolsót pedig 1848. október 16-18-án tartották az udvarhelyszéki Agyagfalván. Bizonyos tehát, hogy a székely szabadság elemei: a személyi szabadság, birtokképesség, adómentesség, tisztségviselők választása - öröklött nemzetségi vagy a történelem folyamán kialakult olyan szabadságjogok voltak, amelyeket a magyar királyi hatalom megerősített, sőt fennmaradásukat is igyekezett biztosítani. Az önálló Erdélyi Fejedelemség idején a jogok módosulhattak, időnként egyike vagy másika el is veszhetett, de azokat a székelység hadi érdemekkel vissza is szerezhette. Erre - látni fogjuk -, Bocskai idején is sor került. Közismert, hogy a hajdúszabadság későbbi eredetű, de bizonyított tény, hogy ez is hadi érdemeknek volt a következménye. 9 Az ún. nagy-hajdúszabadságlevél pontosan kifejezésre juttatta, hogy a hajdúk kimagasló érdemeket szereztek a szabadságküzdelemben s ezért kaptak földet, nemességet, nemesi címert. Ennek alapján 9254 hajdúvitézt Kálló városban, Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs, valamint Varjas, Sima és Vid pusztabirtokokra telepítették le. A hajdúsághoz tartozott 1660-ig természetesen a 20 bihari "kishajdú" város is: Szalonta, Ürögd, Szentmárton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Kornádi, Vekerd, Sas, Régeny, Félegyháza, Bagamér, Mikepércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Kaba, Sáránd és Tépe. A letelepített hajdúság számára adományozott szabadságjogok számbavételekor a kutatás mind a Korponán, mind a Kassán kelt Bocskai-féle szabadságlevelet együtt teszi elemzés tárgyává, hiszen ez által teljesebb információ birtokába 8 Székely Oklevéltár. I. Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1872. 220. 9 Rácz István: A hajdúszabadság kiteljesedése és hanyatlása. = A török világ hagyatéka Magyarországon. Debrecen, 1995. 207-218.
