Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról

46 Egyed Ákos: A hajdú és székely szabadságjogokról latban fennmaradt iratokból kell rekonstruálnia. Megjegyzendő, hogy késői korokban keletkeztek ugyan székely privilegiális levelek is, de ezek általában a történelem folyamán szerzett korábbi jogokra hivatkoznak. A székely szabadságjogok okleveles forrásainak nagy részét a Székely Oklevéltár immár tizennégy kötetre rúgó folyamában gyűjtötte egybe a történettudomány.

2 Mielőtt tulajdonképpeni tárgyunkra rátérnénk, a székely, illetve hajdú történelemnek a kronológiájáról is ejtenünk kell néhány szót. Ugyanis egymástól nagyon távoli időben keletkezett e két néprész szabadsága. A székelyeké úgyszólván egyidős a történelmükkel; már all. században mint katonanép tűnt fel írott történelmünkben, arról nem is szólva, hogy Anonymus a honfoglalás korára teszi hadi jellegű szerepvállalásukat. Tehát a székelység történelme néhány évszázaddal korábbi, mint a hajdúság históriája. Jelentős különbözőségek figyelhetők meg e két magyar néprész társadalomtörténetében is. A székely - amint említettük - katonanépként vált ismertté már a koraközépkorban, a hajdúság viszont zömében paraszti elemekből alakult ki - amint Szabó István megállapította - a 16. század első felében vált pásztor-hajtó népből katonáskodó réteggé. Tény viszont, hogy soraiba nemesek, polgárok, végvári vitézek és más társadalmi kategóriák, valamint nem magyar etnikumok is bekerültek. Az előbbiekből következően a rendiségükben is jócskán találunk eltérő vonásokat. A székely társadalomnak három meghatározó rétege alakult ki: a lovasok (lófőrend), a gyalogosok (gyalogrend), valamint az előkelők (primorok) rendje. Erről szól a történeti forrásokban használt "Tria genera Siculorum" megjelölés (1339). Mindhárom rend meghatározott katonai funkciót töltött be

3, ezért differenciáltan alakult a társadalmi helyzetük is, de a katonai szerep által az egész székelységet bizonyos privilégiumok, szabadságjogok illették meg.

4 És ezzel máris a székely- és a hajdúszabadság közös vonásainak legfontosabb eredőjét érintettük: mindkét társadalom a katonai szolgálatnak köszönhette sajátos szabadságjogait. Ezen a vonalon tovább haladva nem maradhat szó nélkül a két néprész történetének egy másik hasonló jegye: mindkettőt az államhatalom védte a feudális jellegű nagybirtokosság elnyomó törekvéseivel szemben. Pontosabban: csak addig tudott fennmaradni a székely- és hajdúszabadság, ameddig a központi hata2 Az első kötet 1872-ben jelent meg, de az 1934-ben kiadott nyolcadik oklevéltárral az első sorozat kiadása megszakadt; az új sorozat sok évtizedes kihagyással 1983-ban indult újra s 2000-ig öt kötete hagyta el a nyomdát. 3 Részletesebben: Szádeczky K. Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Bp., 1927. 4 Egyed Ákos: A katonai szolgálat és a székely társadalom fejlődése. = A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély. Csíkszereda, 1997. 17-59. Egyed Ákos: A székely hadrendszer és katonai társadalom a XVI. századig. = Korunk, XXVI.évf. 1976. 294300.