Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 271' gyorslovas viendi és várni fog a válaszra". A végrehajtó bírák a folyamod­vány elküldését engedélyezték. November 5-én az elítéltek folytonos imádkozással töltötték az időt. Amikor azonban a kivégzés határideje déli 12 órakor elérkezett s már min­den intézkedést megtettek, B. Kisné rokonai a végrehajtó bírák előtt megje­lentek, bemutatták a debreceni távirda igazolását arról, hogy a folyamod­ványt november 4-én délután 1 órakor továbbítás végett átvették, de arra délután 3 óráig válasz nem érkezett. Ezért azt kérték, hogy az ítélet végrehaj­tását a válasz megérkezéséig függesszék fel azért is, mert a siralomházban töltendő 3 nap még nem telt el. A végrehajtó bírák nemcsak a hivatalos, de az emberi kötelességgel is összeegyeztethetőnek találták, hogy az ítélet végrehajtását - mivel a követ­kező nap, november 6-ika vasárnapra esett - november 7-én reggel 9 órára elhalasszák. Ezt miként még aznap, november 5-én a törvényszékhez küldött jelentésükben előadták, nemcsak azért tették, mert a folyamodványra válasz nem érkezett, hanem azért is, mert a törvényes gyakorlat szerint, a ki végzen­dőknek a siralomházban töltendő 3 napja a kivégzés helyére érkezéstől szá­mítandó, ez pedig az adott esetben november 6-án este 5 órakor telik le. En­nek az időpontnak a bevárása miatt tehát ellenük panaszra ok nem merülhet fel. Jelentésüket azzal terjesztették be, hogy arra az esetre, ha a folyamod­ványra a halasztás lejártáig sem érkeznék válasz, a további teendők iránt a törvényszék rögtön küldjön utasítást. A törvényszék az ügy sürgősségére tekintettel november 6-án, vasárnap tartott ülésén úgy rendelkezett, hogy mivel az általa kitűzött határidő elha­lasztása már megtörtént, azt meg nem történtté tenni nem lehet, a végrehajtó bírákat arra utasította, hogy a maguk által november 7-én reggel 9 órára ki­tűzött időpontot pontosan tartsák be és az ítélet végrehajtását semmi ürügy alatt tovább ne halasszák. November 6-án - vasárnap - az elítéltek csendesen, békében, imádkozás­sal töltötték el csaknem az egész napot. November 7-én elérkezett az ítélet végrehajtásának az ideje, de a kegyel­mi folyamodványra válasz nem érkezett. Mivel további halasztásnak már nem volt helye, az elítélteket külön-külön fedetlen szekéren 2-2 őr vigyázá­sával, l-l lelkész vallási vigasztalása közben, a temérdek összesereglett nép és a végrehajtó bírák kíséretében, katonai fedezet mellett, a Nagy utca végéig a vesztőhelyre csendesen kikísérték. Itt rövid beszéd után az ítéleteket és a király elhatározását -minden való­színűség szerint Czeglédi Lajos végrehajtó bíró- felolvasta, majd B. Kis Istvánnét és utána Martonosi Imrét az ítéletet végrehajtó mesternek átadta. A büntetést, az ítéletnek megfelelően először B. Kis Istvánnén, majd Martonosi

Next

/
Thumbnails
Contents