Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

266 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... megvizsgálása alapján erőszakkal okozott halál gyanúja merült fel, elkövetőjét azonban „a titok sötét leple födte". November 14-én a boncolás megtörtént, ennek eredménye bizonyossá tette a névtelen bejelentésekben írt, az erőszakos halálra vonatkozó híreszteléseket. A nyomozást november 16-án kezdték meg s a kihallgatott tanúk vallomása alapján a gyanú B. Kis Istvánnéra és Martonosi Imrére terelődött. Kihallgatásuk során hét napig makacsul tagadták a bűncselekmény elkövetését, majd november 26-án és 27-én beismerő vallomást tettek. Ezek szerint a 29 éves B. Kis Istvánné 4 gyermekes anya és Martonosi Imre 28 éves, nőtlen gazdálkodó már mintegy 4 esztendő óta titkos és tiltott szerelmi viszonyban éltek. Ez a házastársak életében gyakran súrlódásokra adott okot. Az évek során sokszor szóba került Kisné és Martonosi között, milyen jó lenne, ha a férj meghalna, mert akkor egymáséi lehetnek. Ez az óhaj annyira megerősödött bennük, hogy már a férj elvesztését is elhatározták. Martonosi az agyonütést vetette fel, az asszony viszont a megfojtást tartotta célszerűbbnek, végül is ebben egyeztek meg. Martonosi 1863. november 1-én este elment az asszonyhoz, az ágyban egymás mellé feküdtek le és ekkor határozták el véglegesen, hogy ha B. Kis hazajön, tervüket véghez viszik. A férj késő éjjel tért haza lovai őrzéséből. Míg a felesége a bezárt pitarajtót kinyitotta neki, az alatt Martonosi a szobából kiment és a kamrában bújt el. B. Kis egyenesen a szobába ment és lefeküdt a földre. Martonosi egy fél óra múltán arra gondolt, hogy B. Kis már elaludt és azzal az elhatározással ment be a szobába, hogy ha ébren találná, akkor is végez vele. B. Kis azonban már aludt. Martonosi azonnal nyakon fogta és fojtogatta, az asszony pedig a magát védeni törekvő férjének a lábait nyomta le. A szerencsétlen ember csak annyit tudott mondani, hogy „ne öljetek meg", de ez nem térítette el szándékuktól az életére törőkét. A fulladás következtében létrejött agy és tüdőbénulás miatt rövidesen kínos halált szenvedett. A két vádlott a hullát ruhástól ponyvába csavarta. Martonosi B. Kis két lovát szekérbe fogta, a hullát az asszony segítségével a szekérre rakta és kihajtott a szőlőskert mellé. Ott a hullát a szekérről levette s a bűncselekmény elpalástolása végett a közeli Hosszúréti beomlott kútba taszította s az elhunyt botját és kalapját mellé tette. A boncolási jegyzőkönyvben rögzített adatok alapján Dr. Karap Menyhért kerületi főorvos szakvéleményében megállapította, a halál egyedüli oka a levegőnek a légzőszervektől elzárása, vagyis megfulladás következtében létrejött agy- és tüdőbénulás volt. Az arcon, a száj és orr körül, valamint a nyakon talált körömnyomok helyei elég bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a holttest szája, orra és a légcső kézzel be- és összeszorításával a légzés teljes