Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 263' A 12 éves Sándor Lászlót 1864. szeptember 15-én éjjel gazdája tanyájáról szekéren Szoboszlóra vitték. A gyermek útközben meghalt s az emiatt elrendelt vizsgálat során azt állapították meg, hogy Czeglédi János aznap délután a gyereket kötőfékkel megverte, mert eltagadta, hogy az őrzésére bízott bárányok közül az egyik megdöglött s a tengeriben elrejtette. Kiderült továbbá, hogy 3 héttel korábban testvére, Sándor János kézzel néhány ütést mért rá, mert a szolgálatból elszökött. A vád szerint ezek a tettlegességek okozták a gyermek halálát. A törvényszék a boncolás adataiból és az orvosi véleményből azonban arra a megállapításra jutott, hogy olyan külsérelem, ami halált előidézhetett volna, - nem volt. Az orvosi vélemény szerint „ a vér túlbőségnek a szekérrázás által bekövetkezett kiömlése az agyra ... halált előidéző önkéntes gutaütést" okozott. Állapotát befolyásoló körülmény volt a gazdájától való félelem, de főként egy ingben a hideg éjszakákon csavargása és éhezése. Mivel sem Sándor Jánosnak, sem pedig Czeglédi Jánosnak a gyermekkel szemben alkalmazott tettlegessége kártékony hatással nem volt, ezért a törvényszék mindkét vádlottat bizonyítékok elégtelensége miatt a vád alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla az ügy fontosságára tekintettel a törvényszék ítéletét,/eloldotta" és utasította, hogy az öszszes iratokat, az azokhoz csatolt orvosi leletek felülvizsgálata végett haladéktalanul tegye át a pesti Királyi Egyetem Orvos Tanári Karához és ennek a véleménye alapján hozzon új ítéletet. A törvényszék új ítéletében a következők olvashatók: A felülvizsgálati vélemény szerint Czeglédi János az elhalt Sándor Lászlón súlyos verést követett el, ami az agyra történt nagyfokú vértolódásnak befolyásos előmozdítója volt. A vélemény azonban azt is kiemelte, hogy a halált közvetlenül maga után vonó agyvértolódás a szekéren történt rázkódtatás s a rendetlen és csavargó életmód által elsatnyult testnek ilyenre hajlamában is keresendő. A továbbiakban rámutatott a törvényszék, a vádlott nem tagadta, hogy Sándor Lászlót megverte. De hogy ez a gyermek életének szándékos kioltására irányult, nincs igazolva. Az elkövetett verés, habár súlyos volt is, csak fenyíték akart lenni, ami a gazdát megilleti. A vádlott ezt egy kötéldarabbal, tehát oly eszközzel vitte véghez, amiről még következményeiben sem tehette fel, hogy halált vonhat maga után. Az pedig, hogy a szekéren rázkódtatás is közrehatott a gyermek élete végére, a vádlott terhére súlyosító körülményként nem vehető figyelembe. Amikor ugyanis a még élő gyermeket a szekéren hazavitette, ezzel a szülőknek akart alkalmat adni arra, hogy a magát rosszul érző gyermeküket ápolhassák. Az elgyöngült és satnya testnek vértolódásra való hajlama, mint a halál bekövetkezésének másik lényeges közreható oka, - magában a fiúban volt keresendő. Ezekre, valamint arra tekintettel, hogy a vádlott magát eddig feddhetetlenül, megrovás nélkül viselte, a mégis súlyos verés által előidézett halálos