Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 253 mellett vádlott étkezett. Emiatt indulatba jött, székéről ingerülten felugrott s sógornőjét megöléssel fenyegette. Az édesanyja és József nevű testvére megszólította a bosszújában féktelen vádlottat, de ahelyett, hogy a rimánkodásnak és rendre utasításnak engedve őrjöngésével alábbhagyott volna, anyját megöléssel, bátyját pedig dacos kihívással fenyegette. A nála volt késsel anyjának a karját érzékenyen megszúrta, majd dühe elől a konyhából kilépett bátyja után ugrott és úgy szúrta mellbe, hogy azonnal meghalt. „ Vádlott nem elégedve meg testvére vérével, megölése után a szerencsétlen áldozat özvegyét tűzte ki vérszomja céltáblájául s késsel a kezében üldözőbe vette. " A bal kezén őt is érzékenyen megsértette, majd később ásóval futott utána. A további vérengzésnek csak letartóztatása szabott határt. A vizsgálati iratok szerint -olvasható az ítéletben- a vérengzésnek és szomorú testvérgyilkosságnak a forrása a vádlottnak a fölötti bosszúja volt, hogy anyja és sógornője, hit nélkül a közös házhoz vinni szándékolt bizonyos nőszemélynek a családba behelyezését ellenezte. „Noha vádlott ellen a gyilkossági szándék próbálva (bizonyítva) nincs is, de tettét józan és ítélőképes állapotban követte el", ezért a törvényszék 20 esztendei, hetenként 2 napi böjttel súlyosított rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla azt állapította meg, hogy „vádlott a tettet első felhevülésében követvén el, ez indokból a halálos büntetés terhe alól fölmentetik", egyébként a törvényszék ítéletét felhozott indokai alapján helybenhagyta. Az ügyész és a vádlott ezt az ítéletet is perorvoslattal támadta meg, a Hétszemélyes Tábla azonban a másodfokú ítéletet helybenhagyta. 10 0 3. Debreczeni Gábor 18, Kelemen Sándor 18, és Kanda Márton 19 éves nánási vádlottak maguk is beismerték, hogy 1869 július 18-án, amikor a nánáson'tartott színi előadásról hazafelé mentek, előre eltökélt szándékkal megrohanták a szintén hazafelé tartó Fányi Sándort és kegyetlenül megverték. Az elszenvedett sérülések következtében Fányi 3 hónap múlva, 1869 október 28 és 29 közötti éjszaka meghalt. Vádlottak azért támadták meg Fányit, mert ő ez előtt egy héttel Debreczeni Gábort és Kelemen Sándort a vásárban megverte. Tényként állapította meg a törvényszék, hogy a vádlottak a Fényitől elszenvedett megszégyenítés megtorlása végett már korábban elhatározták, hogy bosszújuk kitöltésére alkalmat keresnek. Amikor ez, a már említett napon, valóra vált, „elég emberietlenek voltak" és a célba vett elégtételt Fányi élete árán is elkövették. Mivel a vizsgálati iratokból nem derült ki, hogy a halálos ütést ki okozta, de mert a sértett földig leverésében mindhárom vádlott részes volt, ezért a törvényszék őket emberölésben bűnösnek mondta ki. 10 0 Uo. 1869.Fasc. K..No.32.
