Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
25 4 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... A büntetés kiszabásánál azonban figyelembe vette, hogy a főorvosi vélemény szerint az okozott sérülés az esetleg és egyénileg halálosak közé sorolandó, ezért vádlottakat l-l évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen egyedül az ügyész fellebbezett. A Kir. ítélőtábla a cselekmény minősítését megváltoztatta és vádlottakat emberhalált előidéző verekedésben mondta ki bűnösnek, egyebekben azonban az elsőbíróság ítéletét helyben hagyta. Az ügyész további fellebbezéssel élt, a Kúria azonban az ítélőtábla ítéletét helyben hagyta. 10 1 4. A gyilkossággal vádolt ifj. Fekete József hadházi lakos ellen indított ügyben a törvényszék a következő tényállást állapította meg: Vádlott 1871. április 10-én, húsvét másodnapján, a templomból hazament és szokása szerint szalonnát vágott magának. Betegen fekvő anyja az ebéd előtti szalonnázás miatt „megszólította" s a csakhamar hazaérkezett mostoha apja is a felesége mellé állt. Emiatt vádlott indulatba jött, különben is szülei iránt már korábbról folytonos ingerültséget érzett s a kenyeret és szalonnát az ablakba lökte s dühösen kiment a kapuba. Saját vallomása szerint ott széjjelnézett, hogy nem látja-e valaki, majd visszafordult. Nem sok idő múlva ismét kinézett az utcára s mikor három embert meglátott, rájuk kiáltott, „be ne jöjjetek, mert megölöm az apámat", azzal mérgesen megint visszament a házba. Édesanyja közben arra kérte a férjét, hogy a fia esetleg meggondolatlan cselekményének megelőzése végett menjen ki a szobából. Ahogy onnan kilépett, szembe találta magát a vádlottal, aki a kezében volt evőkéssel olyan erővel szúrta szíven, hogy - a boncjegyzőkönyv szerint - még a bordaporcot is kettévágta. A szerencsétlen ember a szúrás következtében arccal a földre esett és azonnal meghalt. A törvényszék megállapítása szerint, a vádlott az indulatos felgerjedés pillanatában ugyan, de szándékosan követte el a cselekményt, ezért gyilkosságban mondta ki bűnösnek. A büntetés kiszabásánál enyhítőként vette figyelembe fiatal életkorát s hogy tettét ingerültsége pillanatában és nem előre ahhoz készülve, tervszerűen követte el. Ezért letartóztatásának napjától számítandó 10 évi rabságra ítélte. Az 1871 június 16-án hozott ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, új eljárást és ennek alapján új ítélet meghozatalát rendelte el. Az új eljárás során a törvényszéknek azt kellett felderítenie, hogy a vádlott és mostoha apja között milyen volt a viszony, a vádlott részesült-e rossz bánásmódban. A törvényszék az új ítéletet 1871. november 11-én hozta meg és a kihallgatott tanúk vallomása alapján a tényállást csak azzal egészítette ki, hogy a 10 1 Uo. 1871.Fasc.5.M.No.60.
