Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
236 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata. letődés és erkölcsi érzékének felháborodása nélkül, húsfőzéshez látni elég lelki nyugalommal bírt. Mindezekre tekintettel 8 évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte annak felderítése végett, hogy a vádlott szerelmi viszonyban élt-e az elhalt feleségével és ellenséges érzülettel viseltetett-e a férjjel s ha igen, miért. Elrendelte, hogy ezek felderítése után a törvényszék hozzon az ügyben új ítéletet. A törvényszék az újabb ítéletet egy év elteltével, 1869 december 2-án hozta meg. Ebben a tényállást a korábbi ítéletben foglaltak szerint állapította meg s ezt azzal egészítette ki, hogy a tanúk vallomása szerint az elhunyt a nejét féltette a vádlottól s ebből a vádlott és Tóthné közötti viszonyra lehet nem alaptalanul következtetni. A vádlott és a férj közötti viszony tisztázására azonban a törvényszék nem tért ki s az ítélet a továbbiakban a büntetés mértékét illetően is szó szerint megegyezett a korábbival. Az újabb ítélet ellen is fellebbezéssel élt az ügyész és a vádlott. A Pesti Kir. ítélőtábla a büntetés mértékét -a vádlott büntetlen előéletére és fiatal korára tekintettel- 5 évre leszállította, egyebekben az elsőbíróság ítéletét helyben hagyta. Az ügyész és a vádlott további fellebbezése nem vezetett sikerre, a m.kir.Curia a másodfokú ítéletet helyben hagyta. 7 8 9. Balogh János 61 éves böszörményi földműves beismerte, hogy 1868 szeptember 4-én János nevű fia az anyai örökség miatt hevesebb szóváltást kezdett vele, botot is emelt rá. Ekkor a fia kezéből egy közelében lévő akácfa léccel a botot kivágta és amikor ezért a fia földre hajolt, e helyzetében többször főbe ütötte. A fia összerogyott és a már adott ütések betetőzéséül vádlott a fia botjával az ütéseket akként halmozta, hogy a sérülések következtében másnapra kimúlt. „Hogy vádlott apát eme lélekrázó tette elkövetésében oly nemtelen és elvetemedett célzat vezette volna, melynek határát saját fia életének kioltása szabta volna meg, a perbeli iratokból kideríthető nem lévén, vádlott az indulatos fölgerjedés közben elkövetett emnberölés bűnében bűnösnek kimondatik", hangzik a törvényszék ítélete. Ezért, tekintve büntetlen előéletét, előrehaladott életkorát, másfelől a természet és törvény szerint közte és elhalt fia közt fennállott viszonyt, 5 évi rabsággal sújtotta. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla „tekintve vádlott feddetlen előéletét, töredelmes bevallását s hogy rossz erkölcsű gyermekének tettlegessége által ingereltetett a tett elkövetésére" a rá kiszabott 5 évi szigorított rabságot 3 évi egyszerű rabságra szállította le. 7 8 Uo. 1870.Fasc.5.L.No. 119.
