Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

218 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... mondta, „no, várjatok öcsém, mindjárt ráijesztek". A házaspár azonban arra intette, hogy ne csináljon bajt. A két vádlott este tíz óra után távozott el Nagy Sándoréktól. Márton István házának utcai kapuja nyitva volt, s mindketten bementek az udvarba. Montlika először a lakás ablakán akart belőni, Ősz Varga azonban ebben megakadályozta. A neszre Márton Istvánné kijött a lakásból és ekkor Montlika a tőle négy kis lépésre lévő asszonyra rálőtt. A lövedék testének felső részét roncsolta össze és néhány perc múlva életét vesztette. A törvényszék az ítélet meghozatala előtt két tagját helyszíni szemle megtartására rendelte ki. Az erről készült jelentés alapján állapította meg az ítéletben említett lőtávolságot s Montlikát szándékos emberölésben mondta ki bűnösnek, ezért 8 évi rabságra ítélte és kötelezte 200 forint vérdíj, valamint a boncolási költségek megfizetésére. Ősz Varga Gábor bűnösségét bűnsegédségben és bűnpártolásban állapította meg s mint katonát megbüntetése végett a debreceni cs.kir. parancsnoksághoz kísértette át. Nagy Sándort, mint a bekövetkezett szerencsétlenségnek közvetett, távolabbi, de nem szándékos, hanem történetes okát 3 havi rabságra ítélte, Nagy Sándornét és T. Szabó Zsuzsánnát pedig a bűnsegédség és bűnpártolás vádja alól egyszerűen felmentette. Kovács Endre böszörményi hadnagy, mint a törvényszék tagja, az ítélet kihirdetését megelőző zárt tanácskozáson különvéleményt jelentett be. Nagy Sándorra, mint a halálozás közvetlen okára 1 évi, Nagy Sándornéra pedig ez ok miatt 6 hónapi rabság kiszabását indítványozta és azt kérte, hogy mindkettőjüket kötelezze a törvényszék a hátrahagyott féléves csecsemő tartásdíja fejében havonként 6 forint megfizetésére. A törvényszék azonban ezzel kapcsolatban meghozott végzésében azt mondta ki, hogy különvélemény adása és elfogadása sem a hazai törvényeken, sem a törvényes gyakorlaton nem alapszik, ezért annak helyet nem ad s egyszerűen visszautasítja. Az ügyész Montlika és Nagy Sándor büntetésének súlyosbítása, Nagy Sándor pedig büntetésének enyhítése végett élt fellebbezéssel. A Kir. Tábla azt állapította meg, hogy Montlika bűnössége a fennforgó enyhítő körülményeknél és különösen azon oknál fogva, hogy nem a megsérteni szándékolt, hanem más egyént lőtt meg, kisebb beszámítás alá esik, s a törvényszék által reá kiszabott büntetés mértékét 5 évre leszállította. Nagy Sándort illetően pedig úgy döntött, hogy mivel hatalmában állott a bekövetkezett büntettet akadályozni, bűnössége nagyobb beszámítás alá esik, ezért büntetésének mértékét 6 hónapra felemelte. A törvényszék ítéletének egyéb rendelkezéseit helyben hagyta. A másodfokú ítélet ellen az ügyész Montlika büntetésének súlyosbítása, Nagy Sándor pedig büntetésének enyhítése végett élt fellebbezéssel.