Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
202 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... A törvényszék 1866. december 4-én hozta meg az ítéletet. Eszerint, bár a vizsgálati iratokból nem lehetett kideríteni, hogy Nagy Bálint koponyájára ki mérte az ütést, amely miatt a halál bekövetkezett. Mógor Albert, L. Kovács Gábor és Szabó József azonban önként beismerték, ezt több tanú is igazolta, hogy verekedés közben hármójuk közül valamelyikük mérte a sértett fejére a halálos ütést, ezért az emberölés bűnében a három vádlott egyformán bűnös. Mint a halál okozóit -büntetlen előéletükre tekintettel- l-l évi rabsággal sújtotta. Lovas Sándor és Sajtos Sándor a verekedésben igazoltan részt vettek, Nagy Gábor maga is beismerte, hogy Sajtos Sándort megütötte, és ezzel okozója lett a nagyobb bajnak, büntetésük l-l havi fogság volt. Kun Mihály, Lovas Gábor és Jánossy József vádlottakat a törvényszék felmentette, mert sem a bűncselekmény elősegítésére, sem a verekedésben részvételükre bizonyíték nem volt. Az ítélet ellen egyedül az ügyész élt fellebbezéssel, a Királyi Tábla azonban a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az ügyész a másodfokú ítélet ellen is fellebbezést jelentett be. A Hétszemélyes Tábla, a Kir. Tábla ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a vádlottak a reájuk kiszabott fogság büntetés idejét a szeszes italok folytonos mellőzése mellett voltak kötelesek eltölteni. 2 9 10. Iíj. Deák Mihály ösztönzésére 1867. február 3-án este Génesi Gábor, Varga Gábor és Nagy Márton a hadházi határban lévő Partos kocsmában összejöttek. Az egymással jó viszonyban élő ifjak az elfogyasztott pálinka és bor hatása alatt, Nagy Márton kezdeményezésére közte és Génesi közt „némi hány torgató szóváltás keletkezett". Ez azonban az ott voltak közbelépésére hamar elmúlt és Nagy Márton, Génesi Gábor és Varga Gábor békességben, látható ingerültség nélkül távoztak a kocsmából. Hazafelé mentükben azonban Nagy Márton a csapszékben kezdett szóváltást folytatta és Varga Gábor csillapítása ellenére botjával három ízben is Génesihez vágott. Emiatt Génesi haragjában a nála volt bottal egyszer úgy főbe ütötte Nagy Mártont, hogy a bonclelet és az orvosi vélemény szerint ez egyetlen ütés következtében meghalt. Az eset után Varga Gábor segítségért visszament a Partos kocsmába, a történteket elmondta és lámpást kért. A még ott volt ifj. Deák némi szemrehányás után, Vargát ököllel arcul csapta, s rajta az orvosi vélemény szerint könnyű testi sértést okozott. A törvényszék Génesit emberölésben mondta ki bűnösnek és ifjúkorára (19 éves), büntetlen előéletére, kisebb fokú ittasságára, s arra is tekintettel, hogy a sértett háromszor hozzácsapott, ő pedig csak egyetlen ütést tett, de ezzel a sértett halálát okozta, 1 évi rabságra ítélte. 2 9 Uo. 1867.Fasc.5.H.No.275.
