Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér. A nyíri izmaeliták központjának, Böszörmény falunak régészeti leletei II. - Leletmentés

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 33 gázcseretelep mellett — a tulajdonosok egy hete talajgyaluval intenzív talajrendezést végeztetnek és innen középkori cserepeket hoztak be. Miután kimentünk a terepre, megállapítottuk, hogy mintegy 1,5 hektárnyi területen, 80-160 cm vastagságban szedték le a talajt. A területen a havas eső és a gépek többirányú mozgása következtében a felszínen lévő régészeti jelenségek erősen elmosódott állapotban voltak. A terület Ny-i része annak a parthátnak a folytatása (ld. a térképet), ahol 1979 és 1982 között M. Antalóczy Ildikó egy Árpád-kori faluhelyet és ahhoz tartozó számtalan szabadtéri régészeti objektumot tárt fel (ANTALÓCZY 1980a). A szkréperládával megbolygatott felszínen sok, égetés nyomait őrző hamus gödör körvonala bontakozott ki kisebb-nagyobb csoportokban. A gázcseretelep drótkerítéséhez közel — ahonnan még csak 70-80 cm-t szedtek le az eredeti felszínből — szabályos, kerek tüzelőterü kemencét jelöltünk ki a hamusgödrével együtt, ill. egyéb régészeti objektumok foltjait azonosítottuk. (1- kép) Ettől D-re, kb. 17-20 m-re, egy nagyobb hamus folt látszott (4. kép), melyből sok középkori kerámiatöredék (7-14. tábla), több erősen korrodálódott vasdarab (18. t./l—6,9—15) és egy viszonylag jó állapotban megmaradt vasbaltafej (18. t./17) került elő a néhány szarmata cserép mellett. (6. tábla) A K-i oldalon már több mint 1 m mélyen (140-160 cm) szedték le az eredeti felszínt. Itt nagy valószínűséggel mélyen a középkori járószint alá mentek (80-100 cm-rel), így már csak a korabeli felszínbe mélyen beásott telepjelenségek (vermek, kutak, egyéb mély gödrök) nyomaival találkozhattunk. Ezen a területen kevesebb régészeti jelenséget figyeltünk meg, mint a Ny-i részen. Alapos terepbejárás után megállapítottuk, hogy a talajmunkák nagy valószínűséggel ugyanannak a középkori településnek a nyomait érintették, amelyet az 1979 és 1982 közötti ásatásból már ismerünk. A bolygatott terület K-i felében már annyira elhordták a talajt, hogy itt nem láttuk értelmét ásatást kezdeményezni. Viszont a Ny-i oldal két foltcsoportját mindenképpen feltárandónak ítéltük meg. A Hajdúsági Múzeum munkatársaival közösen úgy döntöttünk, hogy ezen a területen leletmentő ásatást folytatunk. így Dr. Nyakas Miklós — a Hajdúsági Múzeum igazgatója — leállíttatta a földmunkát a kérdéses területen egy hétre. Leletmentés (1997. március 24-28.) Az első napon, miután megtisztítottuk a kijelölt területet, lenyestük a gép által rátaposott másodlagosan odakerült rétegeket és körülnyestük az elszíneződéseket, nyilvánvalóvá vált, hogy két foltcsoport helyezkedik el egymástól 18-20