Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér. A nyíri izmaeliták központjának, Böszörmény falunak régészeti leletei II. - Előzmények

32 Hajdú Zs. - Nagy Emese Gy.: A nyíri izmaeliták központjának

... ban 1992-ben nyílt új állandó kiállításhoz a már említett 1. ház leletanyagát és a rá vonatkozó dokumentumot Hajdú Zsigmond kereste meg és használta fel. (HAJDÚ 1992) Ekkor felmerült az az igény, hogy össze kellene gyűjteni minden dokumentumot, adatot és minél hamarabb közreadni. Ennek szellemében megkezdtük a hiányosságok pótlását a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárából, ill. elvégeztük a régészeti anyag teljes revízióját, de középkorral foglalkozó régész hiányában az értékelő tanulmány eddig elmaradt. 1997 tavaszán leletmentést végeztünk a hajdúböszörményi téglagyár területére eső gázcseretelep mellett. Ez a tény, valamint az érintett területen folyó intenzív magánépítkezési programok és a téglagyár tulajdonosának változását követő megélénkülő földmunkák újra felvetették az Antalóczy-féle ásatási anyag feldolgozásának szükségességét. Erre 1998-ban nyílt lehetőség Szabó László, akkor IV. éves, középkoros régészhallgató személyében, aki 1999 második felében szakdolgozat keretében kívánja a témát feldolgozni. A szakdolgozat publikálásáig mindenesetre közzétesszük az 1997-es leletmentés eredményeit. Azokhoz a nemzetközi és a magyar cikkekben elterjedt szokásokhoz igazodunk, melyek szerint a részeredményeket a nagy kiterjedésű feltárások összefoglaló monográfiáinak elkészülése előtt különböző szintű közleményekben jelentetik meg a szerzők. Erre leginkább két tény ösztönzi a kutatókat: 1. A téma, jelen esetben a középkori településkutatás, szükségessé teszi a különböző területekre eső feltárások részeredményeinek összehasonlítását. Ezenkívül nagy jelentőségű a magyar középkorkutatás számára a nem keresztény vallású falu életére vonatkozó bármilyen adat. 2. A részeredmények közlése a teljes feldolgozás irányába mozdítja a kutatókat. A Hajdúböszörmény-téglagyári ásatások eddig közreadott tényeinek jelentőségét (ANTALÓCZY 1980b) és az azok iránti szakmai érdeklődést számtalan hivatkozás bizonyítja (legutóbb LÁZÁR 1998). Jelen közleményünkkel folytatni kívánjuk az M. Antalóczy Ildikó által elkezdett publikáció-sorozatot. Az I. részben megjelent megállapításokat kisebb mértékben módosítjuk és előkészítjük a III. részben megjelenő teljesebb összefoglalást. Közleményünkben az utóbbi évtizedben az autópálya-nyomvonalak leletmentő ásatásain kialakult és gyakorlattá vált leírási és értékelési formákat alkalmazzuk. Előzmények 1997. március 20-án a Hajdúsági Múzeum két munkatársa felhívta a figyelmünket arra, hogy Hajdúböszörményben a téglagyár területén — a mai