Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990 - A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése
18 Nagy Antal: A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1988 telén néhány példány behúzódott az egyik erdészház gazdasági udvara melletti fára, valószínűen az itt nevelődött madarak voltak. 54. Erdei fülesbagoly (Asio otus): Szintén rendszeres költőfaja volt az erdőnek, télen megemelkedett a példányszáma; egyik kedvelt téli éjszakázóhelye a Kisfenyves volt, ahol ekkor nagyobb mennyiségű bagolyköpet halmozódik fel. Mindkét bagolyfaj költőállományát a rendelkezésre álló, elsősorban varjak és ragadozó madarak által épített, elhagyott fészkek száma befolyásolta. 55. Lappantyú (Caprimulgus europaeus): Az erdő területén minden irtáson, és nagyobb tisztáson előfordult. Költési időben rendszeresen láttam és hallottam hangját is, de fészkét nem találtam meg. Nyugalmas helyeken borús időben napközben is mozgott. 56. Sarlósfecske (Apus apus): Erdő fölötti előfordulása összefügg a faj urbanizált területeket érintő terjedésével. Nyárvégi gyülekezése, csapatos kóborlása alkalmával körözött be az erdő fölé több alkalommal. (A pontos adat elveszett). 57. Szalakóta (Coracias garrulus): Az öreg tölgyesek „talponállása" idején rendes fészkelő madarunk volt. 1952-ben a kivágott fákkal együtt eltűnt az erdőből. A negyvenes években, egy évben 6-8 pár is megtelepedett. 1971ben fészkelési időben újra mutatkozott az erdőn 1 pld, 1975-ben 2, azután 1986-ig egy sem. (Sóvágó, M. 1988). Az általunk figyelemmel kísért időszakban sajnos egyszer sem találkoztunk a fajjal. 58. Gyurgyalag (Merops apiaster): 1995 előtt eseti előfordulásai voltak az erdő légterében tavaszi és őszi vonulása alkalmával (jellegzetes hangja félreismerhetetlen), ill. Dr. Sóvágó M. tanulmányában említi, hogy amíg az öreg akácosokat ki nem vágták a virágzás idején „legeltetni" járó méhészek - és főleg méheik - életét megkeserítették a gyurgyalagok. A madarak távoltartására sajnos a nem igazán megfelelő módszert alkalmazták: lelőtték a hívatlan kosztost. 1967. májusában a tanulmány írója maga is látott egy ilyen módon elpusztított példányt. (Sóvágó, M. 1988) 1995-ben a Lórántffy-kert mellett, egy szemétlerakónak használt illegális homokbányában megtelepedett néhány pár; ezek (kis segítséggel) sikeresen kirepítették fiókáikat. (Következő évi megtelepedésük nem járt sikerrel.) Az erdőszélen a Sütő-dűlő felőli oldalon a mezőgazdasági szövetkezet homokkitermelést nyitott. A homokbánya (későbbi szemétlerakó) meredek partfalába 18 költőüreget számoltunk meg. A fiókák sikeresen kirepültek és az erdőszél kimagasló fáinak hegyében gyülekeztek. Ugyanilyen gyülekező hely volt az erdő közepén is egy fiatal telepítés melletti hagyásfán.
