Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
144 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási ... fiainak egy szót sem szólt. Erre tekintettel id. Fehért 3 hónapi rabsága ítélte, a fiait pedig bizonyítékok hiányában felmentette. 6 4 Lólopással kapcsolatos az a nem mindennapi, de azonos tényállású két bűnügy, amelyeket a kerületi törvényszék 1842-ben, illetve 1864-ben kelt, elsőfokon jogerőre emelkedett ítéleteivel bírált el. 49. Böszörményben 1842. május 12-én éjszaka ismeretlen tettesek különböző gazdák összesen 20 lovának a farkát alattomosan levagdalták. A lószőrt nemes Dobó János 23 éves és Vaji János 19 éves böszörményi legények 1842. május 18-án Debrecenben a Hatvan utcai vásárban 4 pengőforintért felkínálták megvételre egy zsidónak. O azonban gyanút fogott, értesítette a "strázsát", azok meg bekísérték a két legényt az áristomba. Mivel ez idő tájt Debrecenben is volt lófark vagdalás, itt tartották őket május 18-ig, de mivel nem sikerült ellenük bizonyítékokat szerezni, mindkettőjüket hazakísértették Böszörménybe. Mivel otthon beismerték a 20 ló farkának levágását, a tisztiügyész "lófark vagdalás" miatt emelt ellenük vádat. A kerületi törvényszék 1842. szeptember 15-én kelt ítéletében az elkövetett cselekmény jogi minősítésénél abból indult ki, a vádlottak cselekménye megfosztotta a lovakat attól, hogy a nagy melegben a csípős állatoktól védelmezzék magukat. Ezért cselekményüket - helyes jogérzékkel - állatkínzásnak minősítette. Beismerésük alapján Dobó Jánost - mivel nemesi jogállása folytán testi fenyíték alá nem vonható - 6 hónapi, Vaji Jánost pedig 3 havi rabságra és 25 korbács csapásra ítélte és kötelezte őket, hogy a bűncselekménnyel érintett és az ép lovak értékének egybevetésével kiszámítandó károkat egyetemlegesen térítsék meg a 20 ló névszerint felsorolt gazdáinak. 6 5 50. Ez az eset huszonkét esztendő múltán megismétlődött. A nyomozás adatai szerint 1864-ben Nánáson Szűts Imre 18 éves legény 16 ló farkának levágásával az állatok tulajdonosait rossz szándékkal megkárosította. A lószőrt Lefkovits Sándorné kereskedőnek eladta, a kapott vételárat részben a szüleinek adta, részben a maga hasznára fordította. A tisztiügyész e tényállás alapján Szűts Imre vádlott ellen lófark vágással elkövetett lopás, szülei: Szűts András és Szűts Andrásné, valamint Lefkovits Sámuelné ellen orgazdaság miatt emelt vádat. A törvényszék 1864. június 1-én hozott ítéletében a tényállást a vád szerint állapította meg, a cselekmény jogi minősítését illetően pedig indokolás nélkül eltért az 1824-ben kialakított álláspontjától és a vádlottat - az elkövetett bűncselekmény lényegét kevésbé kifejező - lopás miatt ítélte el, éspedig 6 hónapi, hetenként egy napi böjtöléssel súlyosbított rabságra. Mindkét szülőjét orgazdaságban találta bűnösöknek és l-l hónapi fogsággal büntette, egyben kötelezte őket, hogy a 16 ló farkának levágásával okozott károk megtérítése fejében 160 6 4 Uo 1871.Fasc.5.M. X°274. 6 5 Uo IV.A.505/e. Büntető ügyek pertestei. 1842.Fasc.4.S. ,N°94
