Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
118 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási. tólag 10 forintért megvett, 50 forintot ki is fizetett, majd 28 birkát Hűse Imre juhásznak adott át. Később a károsult nyomára akadt birkáinak. A debreceni csendbiztos Ferenczinél 4 fias juhot megtalált, Tőkés 2 juhot és 1 bárányt szolgáltatott ki, a többiről pedig azt állította, hogy egy Orosz Mihály nevű juhásznak adta. A csendbiztos végül 12 fias és 16 meddő juhot Hűsénéi talált meg, így összesen 34 juhot, és ezek szaporulataként 17 bárányt adott át a károsultnak, 30 birka azonban nem került elő. Ezt a tényállást a törvényszék a "'feles számú ügyiratok között található" tanúvallomásoknak a vádlottak vallomásával történt "egybevetésével" állapította meg. "Igaz ugyan - olvasható az ítéletben -, hogy a vádban állók állítólag a csendbiztostól való félelem, illetőleg kínzás ürügye alatt - mely azonban nem igazoltatott - a csendbiztos előtt nyilvánított önvallomásaikat a bíróság előtt később visszavonták. Folyamodványuk szerint az 1-ső (Török) és 6-ik (Ferenczi) rendű alperesek magok igazolása végett határidőt kértek. Ámde miután a tolvajlási tény és kár bebizonyult, miután a juhok egy része - noha a vádban állók ellenkező tanukkal a dolog valódi állását elferdíteni megkísértették, kísérletük nem sikerülvén - éppen a vádban állók nyájaikból került meg. Miután továbbá közbe szóló ítélettel éppen azért engedtetett elég hosszú határidő az érintetteknek a magok igazoltatása végett, hogy a mesterségeseV- bebonyolított zavarból az igazság annál tisztábban kiderülhessék. Mégis nemcsak a kijelölt határidőn belül, de azóta is semmit elő nem adtak igazolásukra. Sőt még csak pörük állása végett sem érdekelték magokat. Végre, mert az illető erkölcsi bizonyítványoknál fogva, erkölcsileg romlott embereknek bizonyulván, tagadásaiknak a tényállás és körülmények ellenében hitelt adni nem lehet". A törvényszék a büntetés kiszabásánál Vig Péterrel és Iványi Józseffel szemben figyelembe vette, hogy a bűnügy vizsgálata alkalmával huzamosabb ideig letartóztatásban voltak, Török Ferenc pedig még büntetve nem volt, ezért őket 11 évi, Hűse Imre, Tőkés Gábor és Ferenczi Mihály vádlottakat pedig orgazdaság miatt 9-9 havi, hetenként 2 napi böjtöléssel súlyosbított rabságra ítélte. Egyben a vissza nem került 30 juh és 24 bárány szaporulatának ára fejében 378 ft, a gyapjú elmradt haszna, az állatok keresésével felmerült költségek és a nyomozás során kifizetett tanúdíjak megtérítése címén összesen 844 ft 32 krajcár egyetemleges megtérítésére kötelezte a hat vádlottat. Az ítélet ellen vádlottak fellebbezéssel éltek. A Királyi Tábla azonban 1862. június 11-én az elsőbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, a kártérítés összegét azonban számottevően mérsékelte. 1 5 1 5 Uo 1862.Fasc.5.C. N°215.
