Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 117 ő veszélyes életmódját folyvást éber figyelemben tartotta, s lopásai kiderítésén törekedett, veszélyesen megfenyegette". Ezekre tekintettel 6 évi, hetenként 2 napi böjtöléssel súlyosbított rabságra ítélték Montlika Andrással szemben súlyosítóként vette figyelembe a törvényszék, hogy lopás miatt már többször volt büntetve, viszont enyhítőként értékelte, hogy az általa elkövetett "mindkét rendbeli tolvajlást vádlott társai makacs tagadása ellenére nemcsak beismerte, hanem magába szállva, a bűntársaknak szemébe mondva eszközlője lett ezen nagyobbszerű tolvajlás kiderítésének". A lopásokban alárendelt szerepe volt, az eladáskor szerzett pénzből nem részesült s főtettes testvérének erkölcsi hatása alatt állott. Mindezekre tekintettel 2 évi, hetenként 2 napi böjtöléssel végrehajtandó rabságra ítélték. Mohácsi János szabadságos katonát az illetékes parancsnoksághoz kísértették át azzal a kéréssel, hogy mint kiszolgált katonát lássák el végeibocsátó levéllel és büntetésének elvétele végett kísértessék vissza a kerületi törvényszékhez. Ha azonban ez nem lenne lehetséges, ne a szokásos megpálcázással, hanem bűnéhez méltó rabsággal fenyítsék meg. Egyebekben a törvényszék a két Montlikát az okozott károk megtérítésére kötelezte, a szökésben lévő Siroki József, Sigér István és Kovács József tolvajok kézrekerítése végett országos körözés kiadása iránt intézkedett. Az ítélet ellen egyedül Montlika Mihály élt fellebbezéssel, a Királyi Tábla azonban 1863. október 6-án a törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 1 3 A katonai parancsnokság sürgősen visszakísértette Mohácsi Jánost s a kerületi törvényszék 1863. július 1-én a már több ízben büntetett vádlottat, mint "javíthatatlan gonosztevőt, bűntársai büntetéséhez idomítólag" 5 évi, hetenként 1 napi böjtöléssel súlyosbított rabságra ítélte. Az ítélet ellen sem a tisztiügyész, sem a vádlott nem élt fellebbezéssel. 14 2. A kerületi tisztifőügyész még a volt es. kir. vizsgálóbíróságtól átvett nyomozati iratok alapján emelt vádat igen nagyszáma birka ellopása és ezzel kapcsolatos orgazdaság tettesei ellen. A kerületi törvényszék 1861. november 5-én kelt ítéletében a következő tényállást állapította meg: Török Ferenc, Vig Péter és Iványi József juhászbojtárok 1859. december 10. napja körül a debreceni határban fekvő Vajdalaposon összejöttek. Innen indultak el Gönczi József szoboszlói ember közeli tanyájába és az akolból 64 birkát elhajtottak. Útközben Iványi társaitól elvált, visszament a saját juhaihoz, Török és Vig pedig a Nádudvaron túli Nagyhalomzugba terelte a nyájat s ott mind a 64 birkát Ferenczi Mihály számadó juhásznak hitelben eladták. Tőle aztán 1860. április 16. napja körüli időben Tőkés Gábor juhászbojtár 54 birkát, párját állí1 3 Uo B.ügyek.l863.Fasc.5.D. M>219. 1 4 Uo B.ügyek. 1863.Fasc.5.D. W°157.
