Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Lőcsvasalás
102 Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben. Az olyan keresztpánt, amelyiket derékszögben hajtottak meg nem volt tartós, azok 90%-a eltört, mivel az anyag az ilyen mérvű hajlítás során elgyengült, s a rá nehezedő nyomást nem bírta el. A kis szekereken - az úgynevezett vásározó szekereken -, melyeken nem szállítottak nagy terhet, a keresztpántokat középen megszakítva különböző díszítésekkel, a kovácsmester vagy a gazda nevének kezdőbetűit kovácsolták. A két oldalcső összefogására, egy-egy oldalon oldalpálcákat csavaroztak. Egy 7 sukkos szekérbe 3, míg az 5 és 6 sukkosba 2 pálca került. Ezek a pálcák nagyon fontosak, mivel ha a zápok csaplyukjaiba a por belement - megázott, egyre tömörödött -, s az a zápok alá jutva az oldalcsőből kinyomta azokat. Ilyenkor az oldalakat újra kellett vasalni. Sokszor nem lehetett visszatenni az oldalcsövet, csak ha előtte kivésték a besűrűsödött port. Ezt akadályozták meg az oldalpálcák, melyek nem engedték szétnyomni az oldalt. A saroglyákat homorítóvassal merevítették, ez tette feszessé őket. A saroglya közfáit az oldalfával együtt nyakpánt vasalással látták el. Lőcsvasalás 4 9 Hajdúböszörményben kétféle lőcsvasalást készítettek, ezek egymástól főként a vaskáva kialakításában különböztek. A sima lőcskáva vasalásnál a lőcskávát egy anyagból alakították ki. A vas középső részét a tengely alakjára formálták, majd a két felső részét kihúzták, kiszélesítették a lőcsláb formájára, a végét pedig hegyre vágták. E két lemez közé fogták be a lőcslábat. Szegekkel rögzítették és tőben egy pánttal erősítették meg. A lőcshátat végig lemezzel borították, ami a vendégoldal dörzsölése ellen védett. A sima lőcskávánál a kávakarika csak körbefogta a tengelyt, de a stészniborítóra a lőcsláb fa vége került. így nem kopott el olyan hamar, mint a francia lőcs. 4 9 Vö.: Balogh István 1966. 78. p., Haáz Ferenc Rezső 1932. 15. p., Pusztainé Madar Ilona 1973. 130. p., Paládi-Kovács Attila 1973. 38. p.
