Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nyakas Miklós: Beállottam... Arany János toborzó verseinek történeti hátteréhez
viselte. 3 Témája a nemzetőrség mozgóvá tétele, amely az ország közvéleményét ekkor oly élénken foglalkoztatta, s amely nem ment minden bonyodalom nélkül. Szerzője a hajdúszoboszlói Radó Imre munkájával mintegy példát akart mutatni a nemzetőr alakulatoknak, általában is abban a tekintetben, hogy a kormány utasításainak megfelelően tegyék mozgóvá alakulataikat, azaz vonuljanak a harcok színterére. E ponyvafüzetben jelent meg Arany János fenti két verse is, mint fentebb jeleztük, a költő tudta nélkül. Ennek hatására Arany János hamarosan felkereste a ponyvafüzetek kiadóját Telegdi Lajost - Debrecenben, s megállapodott vele népies hangvételű, buzdító versek ponyvakiadásában. 4 Hamarosan meg is jelent A szabadság zengő hárfája címmel egy füzetecske, amelynek legjellemzőbb verse a Rózsa Sándor, amely azt példázza, hogyan állott a magyar betyárvilág leghíresebb alakja a magyar szabadságharc ügye mellé. Rózsa Sándor históriája egyébként élénken foglalkoztatta a magyar nép képzeletvilágát, amelyet az is bizonyít, hogy Aranytól függetlenül megjelent BudaPesten Putnoki József tollából Bucsánszky Alajos kiadásában egy Rózsa Sándor história, amely a híres betyár kiállását mutatja be a nemzet ügye mellett. 5 Telegdinél Debrecenben A szabadság zengő /zár/iájának hamarosan napvilágot látott a következő füzete is, amely tartalmazta a Beállottam... című verset, amely után a Rákócziné következett, majd pedig a Rásüt az esthajnal... 6 Az ilyen jellegű népies hangvételű versek jelentős szerepet játszottak az ország közvéleményének formálásában, az önvédelmi harc szervezésében és a mozgósításban. A szabadságharc egyik legjellegzetesebb ilyen alkotása Sárosi Gyula Arany Trombitája volt, amely szintén ponyvakiadásban látott napvilágot. A tizenhárom leheletből, azaz felvonásból álló epikai alkotás a szabadságharc verses krónikája, amely a sorsfordító eseményeket foglalta össze, s magyarázta el a népi hallgatóság számára. A mű legfőbb irodalmi értéke az epikán elhatalmasodó lírai szenvedély. Versformája a hagyományos magyar párosrímű tizenkettes, nyelvezete pedig tele van népi szólásokkal, kifejezésekkel. 7 A szerző több alkalommal olvasott fel belőle népes hallgatóság előtt. így tudjuk, hogy Sárosi Gyula Nagyszalontán is megfordult, ahol 1849. június 17-én a református templomban felolvasást tartott művéből a sebesült honvédek javára. 8 Bihar vármegye 1848/49-ben a szabadságharc egyik központi területe volt, részint Nagyvárad fegyvergyárai és raktárai miatt, részint pedig területének nagysága s népének áldozatkész kiállása következtében. A Bihar vármegyei nemzetőrség több szempontból jelentősebb szerepet játszott, mint az ország egyéb tájain. Közismert, hogy Arany János maga is beállt nemzetőrnek, amely nyomot hagyott költői termésén is. Nagyszalonta egyébként a bihari nemzetőrség egyik jelentős központja, gyülekező- és szervezőhelye volt. Meg kell említenünk, hogy maga Bihar vármegye több szabadcsapat szervezési központja is volt. így a Reviczky László-féle szabadcsapat szervezési helye Biharpüspöki, Csanády Istváné Fugyivásárhely, Vasvári Pál tragikus véget ért Rákóczi-csapatáé Köbölkút, Hatvani Imréé Kókad és Almosd, míg Gázsy Imre szabadcsapatáról közelebbi adataink nincsenek. 9 81
