Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Beállottam... Arany János toborzó verseinek történeti hátteréhez

A szabadságharc fegyveres küzdelméből Nagyszalonta népe derekasan vette ki részét, hiszen a rendes honvéd alakulatokban és a különböző szabadcsapatokban mintegy 6-700 szalontai harcolt, nyolcszázán pedig a lovas és gyalogos nemzetőrségnél.

1

0 Mielőtt rátérnénk a Bocskai-csapat toborzási körülményeire, vessünk egy pillantást Arany János legfontosabb életrajzi adataira, amelyek tárgyunk szempontjából nélkülözhetetlenek. Közismert, hogy a költő a szabadságharc idejének nagyobb hányadában Szalontán tartózkodott. 1849. május elsején jelentette be hivatalosan Nagyszalonta tanácsának azt, hogy lemond jegyzői hivataláról. Május huszonötödikén már Debrecenből írt haza feleségének. Az előzményeket a Petőfihez írt, s 1849. május 23-án Nagyszalontáról keltezett leveléből tudhatjuk meg. „Én is elvetém a koczkát, azt tettem, mit életemben eddig soha, jelentettem magam hivatalért. Folyó hó 19-én vettem Szemere levelét - fogalmazónak nevez a belügynél. El kellett fogadnom, Szalontán semmi, de semmi kilátás többé a mindennapi kenyérre".

1

1 Buda visszafoglalása után a Szemere-kormánnyal együtt a fővárosba ment, ahol komolyan fontolgatta egy népies hangvételű lap megjelentetését, de ebből a hadiesemények alakulása folytán már nem lett semmi. A Beállottam a Bocskai-csapatba kezdetű Arany-vers közvetlen történeti hátteréről a következőket kell tudnunk. A történeti irodalomban ismeretes, hogy az erdélyi fejedelemséghez tartozó Bihar vármegyében a 17. század elején egy sor erdélyi fejedelmi kiváltságolással létrejött hajdútelep a 17. század első felében, amelyek közül Nagyszalonta Bocskai Istvánra, a többiek pedig a három Rákóczira - Zsigmondra és a két Györgyre - illetve Báthory Gáborra és Bethlen Gáborra vezethették vissza kiváltságaikat.

1

2 Várad eleste (1660) után török függésbe kerültek, a felszabadító háborúk és Várad visszavétele (1692) után pedig a bécsi udvar egykori kiváltságaikat semmisnek tudta, s eladományozta azokat Eszterházy Pál nádornak elmaradt járandósága fejében. A bihari kishajdú városok azonban - élükön Nagyszalontával - ebbe nem nyugodtak bele, s pert indítottak egykori kiváltságaik visszaszerzésére, amely egészen a jobbágyfelszabadításig, sőt bizonyos értelemben azon túl is tartott.

1

3 Fontos kiemelnünk, hogy maga Arany János is hajdú ivadéknak tudta és tartotta magát. S valóban! Az Arany-család I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől 1634-ben kapott nemesi levelet, s a család maga osztozott a nagyszalontai hajdúk sorsában.

1

4 A versben jelzett Bocskai-csapat toborzási központja azonban Hajdúböszörmény, a nagyhajdú városokat tömörítő Hajdúkerület központja volt, amelynek országgyűlési képviselője, Sillye Gábor 1848 szeptemberében kapott kormánybiztosi felhatalmazást és egyben engedélyt egy szabadcsapat megalakítására az akkori hadügyminisztertől, Mészáros Lázártól. A szabadcsapat neve Bocskai-csapat lett, s ez így is vonult be a népi köztudatba, annak ellenére, hogy a szabadcsapat helyett hamarosan reguláris alakulatok felállítását határozták el. Nevezetesen így jött létre a 17. (Bocskai) huszárezred és az 52. és 53. gyalogzászlóalj. Hamarosan kiderült azonban, a hajdúkerületi városokból a nemzetőrség szervezése mellett nem lehet feltölteni a jelzett alakulatokat, ezért a kormánybiztos - Sily82