Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
Civilek és beszállásolt katonák összecsapása A hajdúvárosokba beszállásolt katonák és a civil lakosság fiatalabb korosztályaihoz tartozó férfiak között feszült viszony alakult ki és időnként kocsmai verekedésekhez vezetett. A civilek botokkal, a katonák karddal vagy más eszközzel vettek maguknak elégtételt, kölcsönösen adtak és kaptak kisebb-nagyobb sebeket. 1766-1810 között öt esetben hol az egyik, hol a másik fél kihívó magatartása miatt a kocsma olyan véres összecsapások színterévé vált, ahol vagy katonai vagy polgári személy esett áldozatul. 1. Szoboszlón 1766-ban Modena regimentbeli beszállásolt katonák támadtak rá a kocsmában békésen szórakozó emberekre, akik hirtelenében védekezni sem tudtak. Nagy Istvánt úgy megszúrták, hogy ott halt meg. Pénzes Mihálynak a fejét annyira megvagdalták, hogy a hallóképességét elvesztette, munkaképtelenné vált és teljesen elnyomorodott. Radó András a bal karját ért vágás miatt vált holtáig nyomorékká. Szilágyi Jánost a jobb vállán érte a vágás, „erős dologtételt" többé nem végezhetett. Kiss Mihály koponyájából a főbe vágás folytán egy petáknyi csont kiesett. 10 6 A civilek és katonák között történt bűncselekmények nyomozása is az illetékes hajdúváros tanácsának hatáskörébe tartozott. A polgári személyekkel szemben a kerületi törvényszék, a katonákkal szemben azonban az illetékes katonai parancsnokság járt el, de ennek eredményéről a Hajdúkerület egyetlen esetben sem kapott értesítést. 2. Lakatos Kovács János, Csontos István és Botos Miklós 1767. október 25én a böszörményi Külső csapszékben borozott. Este 9 óra tájban három német katona jelent meg, az egyiknél egy rendes bot, a másiknál „juste" (vastag bot), a harmadiknál semmiféle eszköz nem volt. A civilek és katonák között, akik csak törve beszéltek magyarul, szóváltás, majd dulakodás és verekedés keletkezett. Ennek hevében Lakatos Kovács megöléssel fenyegette a katonákat, az egyiket bottal meg is támadta. A verekedésben két társa is részt vett. Ez úgy ért véget, hogy a katonák a további veszedelmet futással igyekeztek elkerülni, de a három civil utánuk eredt és megkergette őket. Lakatos Kovács az egyiket utolérte és a közben szerzett karddal elverte. A másik két katonát még üldözték egy darabig, majd visszafordultak. így találtak rá a már megvert, földön fekvő katonára. Botos később maga dicsekedett, hogy „marhának is elég lett volna az a kínzás, amit ő adott a katonának". Lakatos Kovács ismét nekiment s karddal megkínozta. A szerencsétlen a földről már nem tudott felkelni, mások vitték a szállására, ott aztán sérüléseibe belehalt. A törvényszék ítélete szerint, világosan nem volt megállapítható, hogy a katona halálát Lakatos Kovács vagy Botos ütése okozta-e, ezért őket azonosan, 1 év és 3 hónapi tömlöcre és 200 kemény pálcaütésre ítélték. Mivel Csontos István a verekedésben maga is „tetemes sebet" szenvedett a fején, reá 4 hónapi tömlöcöt és 80 pálcaütést szabtak ki. 10 7 3. 1782. november 30-án Hadházon a kocsmában katonák és civilek mulatoztak és megittasodtak. Távozáskor a kocsma előtt a katonák először egymással 52
