Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
vádat emelt. Terhelő bizonyíték azonban nem merült fel ellene s az ítéletben reá vonatkozóan nincs rendelkezés. 6 6 9. A törvényszék ítélete szerint a 36 éves Csiha Erzsébet becsületes szülőktől származott, de buja életre szánta el magát. Szentesi András 19 éves nőtlen molnárlegénnyel másfél évig gyakran közösült és teherbe esett. Mindent elkövetett, hogy terhétől megszabaduljon s Pányi Istvánné addig kenegette, míg 1811. szeptember 19-én terhét - állítása szerint - holtan, „de mint hihetőbb, élve elszülte". A szülésnél jelen volt nemes Kóla Istvánné, a csecsemőt egy fazékban a tengeriföldre kivitte s hét nap múlva ott találtak rá. Ekkorra azonban az égi madarak a test bal oldalát a hónaljtól a combig kiszaggatták, belső részeit, belét kihúzgálták. Ilyen körülmények között a seborvos az élve vagy halva születés tényét megállapítani nem tudta. A törvényszék az élve születést feltételezte s Csiha Erzsébetet 2 évi rabságra, továbbá negyedévi részletekben végrehajtandó 200 korbácscsapásra ítélte. Nemes Kóla Istvánnét a nyomozás során letartóztatták, de a tömlöcből megszökött és lopást követett el. Ezért s mivel a szülést nem jelentette be a hatóságnak és a csecsemőt a tengeriföldön elrejtette, mint „igen elfajult, gonosz életű személyt" szintén 2 évi rabságra büntették. A törvényszék tényként állapította meg, hogy Pányiné, valamint Váradi Istvánné tudtak Csiha Erzsébet terhességéről, de erről jelentést nem tettek, Pányiné még „a csecsemő elvesztésében minden módon mesterkedett" is. Hogy „gonoszságuk lakóhelyükön is ismert legyen", a törvényszék elrendelte: egy ünnepnapon állítsák őket a gyalázatfa mellé, vétküket adják a nép tudtára, utána a gyengébb testalkatú Pányinén 25, Váradinén pedig 40 korbácscsapást hajtsanak végre. Szentesi Andrást paráznaság miatt 25 pálcaütésre ítélték. A tisztiügyész Kocsis Balogh Istvánné és Kutron Mihályné bábákat az ügy kapcsán kötelességszegéssel vádolta, a törvényszék azonban a kerületi orvos véleménye alapján mindkettőjüket felmentette. 6 7 10. Fejér Zsuzsánna 28 éves hajadon még az anyja előtt is titkolta, hogy teherbe esett. Amikor érezte a szülés elkövetkezését, anyját azzal az ürüggyel küldte el a bábáért, hogy már rég nem volt havi tisztulása, emiatt nagyon szenved. Édesanyja távozása után a lakásba bezárkózott, gyermekét megszülte és megfojtotta. A kihívott bába a lakásban észrevette a szülés nyomait és a gyermek megmutatását kérte. A lány még azt is tagadta, hogy férfihoz köze lett volna, de a bába megvizsgálta, s a szülés jeleit megállapította. Mivel a gyermeket ismételt kérésre sem adta elő, a bába az esetről nyomban jelentést tett a kerületi seborvosnak és a város cselédeivel tért vissza a lakásba. A házkutatás során a csecsemő hulláját a sutban találták meg. Ekkor a lány azzal védekezett, hogy a gyermek holtan jött a világra s azt állította, hogy Szabó Imrétől esett teherbe. A hullát a kerületi orvos vizsgálta meg s a külsérelmi nyomok alapján erőszakos megfojtását állapította meg. A törvényszék Fejér Zsuzsánnát halálra ítélte, Szabó Imrét ellenben a paráznaság vádja alól, bizonyítékok hiányában, felmentette. A Királyi Tábla a halálbüntetést - a táblai ítélet kihirdetésétől számított - 2 évi börtönre és negyedévenként 25 korbácscsapásra mérsékelte. 6 8 34
