Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
részben a házipénztár terhére, részben a lakosság alamizsnájából hol lehetne erre a célra házat építeni. 5 7 A közgyűlés jelentése szerint a kerület városaiban sehol nem volt szülőszoba kialakítására alkalmas épület és ilyen építésére sem láttak lehetőséget. Szükségesnek tartották azonban az ifjúság erkölcsös magatartásra nevelését. A megesett személyek védelmére pedig hat pontból álló rendszabályt dolgoztak ki. Ebben az 1769-ben kelt s 1781-ben kiegészített rendelkezéseket fogalmazták meg és a magzat védelme érdekében a következőkkel egészítették ki: Megtiltották, hogy kenő-fenő asszonyok nyereségvágyból, néha tudatlanságból, vagy maguk az anyák, veszedelmes kenegetéssel a méhben fogant terhet elűzzék. Kenegetést csak bábák végezhettek, de ha ezáltal a magzat elvesztésében a legkisebb mértékben is részesek lesznek, kemény büntetést kapnak. A városi tanácsokat kötelezték, hogy a szegénysorsű megesett személyeknek - szükség esetén - szerezzenek szülésre alkalmas helyet, a megszületett magzat tartására és nevelésére ügyeljenek, továbbá gondoskodjanak az erőtlen és tehetetlen személyek gyermekeinek közönséges költséggel történő táplálásáról és eltartásáról. 5 8 Arra nincsenek adataink, hogy a XVIII. század végén Magyarországon a csecsemőgyilkosságok valóban nagyon elharapóztak-e, amint azt a Helytartótanács említett rendelete állította. Az azonban bizonyos, hogy a hat hajdúvárosban ilyen tendencia nem volt. 1757-1850 között - tehát 93 esztendő alatt - a tisztiügyész csecsemőgyilkosság miatt 32 személy ellen, s mivel egy csecsemőgyilkos anya a tett elkövetése után meghalt, nőtestvére ellen, az újszülött gyermek hullájának rejtegetése miatt emelt vádat (összesen 33 vádlott). A törvényszék 15 vádlottat csecsemőgyilkosság miatt, 1 vádlottat pedig hullarejtegetésben mondott ki bűnösnek. Egyébként a nyomozás nemcsak a közvetlen tettesekre, hanem a szülőnőt teherbe ejtő férfiakra és a csecsemőgyilkossággal összefüggésben elkövetett egyéb bűncselekmények tetteseinek felderítésére is kiterjedt. Ezért volt a 32 ügynek összesen 69 vádlottja. A már említett 32 csecsemőgyilkos és 1 hullarejtegető mellett 12 férfi paráznaság és 24 személy - többségükben a szülőnők anyja, bűnsegédség, bűnpártolás vagy feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt állott a kerületi törvényszék előtt. Csecsemőgyilkosságban marasztaló ítéletek 1. Semsei Jánosné özvegyasszony 1775. október 8-án bátyja debreceni házában megszült csecsemőjének orrát, száját addig tartotta befogva, míg a gyermek megfulladt. A holttestet a ház udvarán elásta. A városi tanács utasítására a hullát négy nap múlva, október 12-én kihantolták. Csapó József debreceni orvos a vizsgálat adatai alapján megállapította, hogy az éretten született csecsemő halálát külső erőszak okozta. Semseiné a bűncselekmény elkövetését beismerte. Mivel hadházi lakos volt, a büntető eljárást a hajdúkerületi törvényszék folytatta le s halálra ítélte. A királynő azonban a halálbüntetést kegyelemből 4 évi rabságra változtatta át. 5 9 30
