Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Varjasi Imre: A Hajdúsági Múzeum működésének rövid története, munkatársainak bibliográfiája

lenségben, összevisszaságban. A falról a régi fegyverek hiányzanak. Hogy ezen kívül mit vittek el, még azt megállapítani a nagy összevisszaság miatt teljesen lehetetlen. A károsodás azonban igen komoly."

1

2 A háború utáni helyreállításokat követően a múzeum életében is változás történt. A közgyűlés 1946-ban többször is foglalkozott a múzeum helyiségeinek problémájával. Ennek megfelelően intézkedtek a múzeum és a könyvtár kerületházon belüli elhelyezéséről. Miszerint „...az épület főlépcsőház felé eső utolsó, külön bejáratú szobában helyezendő el, míg a többi a kerületház északkeleti sarkában lévő szoba, szám szerint 3 előtte lévő folyosó és a folyosótól déli irányba nyíló kis fülkeszerű szobával együtt a múzeum elhelyezésére szolgál."

1

3 A megfelelő elhelyezés érdekében intézkedtek, hogy a Gazdálkodó Ifjúsági Egyesület által bérelt helyiségeket 1946. március 1-től felmondták. A közgyűlés az előbb idézett határozatában intézkedett a múzeumi anyag osztályozására vonatkozólag is, s megfogalmazták azon óhajukat is, miszerint „...a múzeumi gyűjtés végső célja az legyen, hogy idővel egy hajdúsági múzeum fejlődjék ki."

1

4 A múzeum és a könyvtár vezetésével H. Fekete Pétert bízták meg. Mellé egy tízfős bizottságot állítottak, mely testület a múzeum és a könyvtár ügyeit volt hivatott szolgálni. Az elhelyezés megoldására, az átépítési munkák elvégzésével Kéky Lajos építőmestert bízták meg. Megkezdődött tehát egy állandó kiállítás létrehozásának folyamata. Erre azonban csak 1951-ben kerülhetett sor. Ekkor államosították a múzeumot is. Ez év június 17-én megnyitották a múzeum első állandó kiállítását, melynek során névadásra is sor került. Az intézmény új elnevezése Hajdúsági Múzeum lett. A kiállítás, melyet Ortutay Gyula nyitott meg, bemutatta a hajdúság történetét, néprajzi és régészeti emlékeit. Az anyag 1966 novemberéig volt kiállítva. Ezt követően 1985-ig fogadta a látogatókat a második kiállítás, mely igen gazdag tárgyi anyagot vonultatott fel. A múzeum épülete ekkor már komoly statikai problémákat mutatott. Az évszázados falak megsüllyedtek, nem viselvén el a sok átalakítást, megbontást, az évtizedes karbantartási munkák elmulasztását. Az életveszélyessé vált épületből a múzeum, 1987-ben teljes tárgyi anyagával kiköltözött, hogy a régi pompájába helyreállított épületben egy új állandó kiállítást is létrehozva reprezentálhassa a hajdúság történetét és néprajzát. Erre 1990. augusztus 14-én kerülhetett sor. A múzeum évszázados épülete a hajdúkerületi székház Mint azt az előzőekben említettük, a múzeum épülete az elnedvesedés miatt megrepedt, életveszélyessé vált. Éppen ezért hosszas előkészítés után 1987-ben teljes műemléki felújításra került sor. Mindezt megelőzte az épület történetének kutatása, illetve egy átfogó falkutatás is.

1

5 Ennek eredményeként mára pontosan ismerjük az épület folyosóinak, belső szobáinak, termeinek funkcióit. Maga az épület a múzeum egyik legbecsesebb és legféltettebb műtárgya is egyben. A kerületház három építési fázisban nyerte el mai formáját. Ezek közül az első Jenovai János debreceni kőművesmester terve és kivitelezése alapján készült cl 249