Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában

A mai tereléseknél egyre többet lehet látni, hogy a kutya beleugrik a falkába, ezt csak abban az esetben engedték meg a régi pásztorok - sőt tanították is rá a kutyát -, ha a hodályba hajtásnál megszorult a juh. 6 1. pásztor 2. kutya 3. hodály 4. nyáj 5. a ,,megugrasztási pont" 6. a hodály bejárata 2 O 3 Megugrasztás Ilyen esetben a hodály bejárata előtt a nyáj megáll, nem indul befelé, ekkor a kutya a juhok hátára felugorva a bejáratig megy, s az ottlévőket megugrasztja. Ezáltal szabaddá teszi a bejáratot, a néhány juh elindulásával az egész falka a hodályba ment. A marha terelésére a legalkalmasabb a nagytestű puli, pumi, illetve a sodrott víríP

3 mivel az vérengzősebb. Már a kiválasztás során eldől, melyik kutya alkalmas a marha hajtására.

3

4 Az itt alkalmazott kutyáknak 200 darab marhát is tudni kellett pakliba terelni. Igaz, nagy távolságról teljes pakliba, boglyába, úgy, mint a juhnál, ezt nem lehetett megtenni. A marhánál inkább: -,,Itt ijeszd meg, ott ijeszd meg!" - „Ne engedd a tilosba!" terelést végeztek. A marhákkal a kutyáknak keményebben kellett bánni, egyébként rákaptak volna. A marha terelése nagyfokú alkalmazkodást kívánt a kutyától, itt nem elég ha csak ugatja, mert nem félnek tőle. Itt a kutya az ösztönzés mindenféle fajtáját kipróbálja. A kutya hajtás közbeni „támadásait" három csoportba sorolhatjuk. Köztük fontossági és elsődleges alkalmazási sorrendet nem lehet felállítani, mivel ezt mindig a marha tulajdonságai határozták meg. A marha terelése 240