Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum népibútor-gyűjteménye

1815 szeptemberéből van adat Kováts Mihály szabadulásáról, de neki a szegődtetéséről nincs említés.

1

4 Hajdúböszörményben önálló asztalos céh nem alakult a XIX. századig, a debreceni asztalos céh filiája működött 1807-től. További kutatás feladata lehet e filia működésének felderítése és megírása. Az eddig leírtak alapján joggal feltételezhetjük, hogy Hajdúböszörményben a XIX. században végig működtek szakképzett asztalosok, akik a város lakóinak bútorszükségletét kielégíthették. A céhhez való tartozás azonban előnyökkel is járt, bizonyára ezért fordult Oláh Sámuel a nánási asztalos céhhez. 1845-ből származik az a Mesterlevél, amelyet a nánási asztalos céh elöljárói állítottak ki hajdúböszörményi lakos Oláh Sámuel asztalos mesternek, ,,Evidéki mestertársunk jövendő jogainak védelmében."

1

5 A XIX. század második felében a segédek nyilvántartási könyvében négy hajdúböszörményi születésű segéd nevére bukkantam: Kis Ferenc 1862. Matkó Elek 1869. D. Nagy Gábor 1869. Ignáth Sándor 1877.

1

6 A debreceni asztalos céh könyveiben feljegyzett nevek mennyiségéhez mérten nagyon kevés a böszörményi születésű inasok, legények száma, ezek is csak a céh működésének utolsó periódusában, amikor a céhmesterek a parasztbútorkészítés helyett (mellett) főleg a módosabb polgárok magasabb igényeit igyekeztek kielégíteni. Ismert a debreceni céh 1826-os határozata is, melyben megtiltja tagjainak a vásári munkák, ládák és nyoszolyák felvirágozását.

1

7 Ugyanakkor a Hajdúböszörményből előkerült múlt századi népi bútorok jelentős része festett, virágozott és sok a datált. Készítői tehát a helybeli filiálisok vagy a kontárok lehettek, akiknek jó minőségű, szépen kivitelezett bútorai felvehették a versenyt a céhes mesterek alkotásaival, „kontár" voltuk így tehát nem termékeiket minősíti, hanem céhen kívüliségüket jelzi. Még két adalék arra, hogy a múlt században igen jelentős volt itt a festett bútor készítése: Györffy István

1

8 és Bellon Tibor

19 is írt karcagi bútorfestő asszonyokról, Szatmáriné Cibere Juliannáról és lányáról Vajó Gáspámé, Szatmári Juliannáról. Az anya, Cibere Julianna hajdúböszörményi asztalos lánya volt, aki apja műhelyében tanulta a virágozást. A másik adat a Hajdúböszörményben előkerült festett koporsók megléte, hiszen azok a díszítés jellegéből következtetve „rokonságot tartanak az egykorú parasztbútorokkal."

2

0 Bencsik János kutatásaiból tudjuk, a múlt század végén még ismert koporsókészítő és -festő asszony volt Böszörményben Csiha Zsuzsanna.

21 A céhrendszer megszűnte után, amelyről az 1872. VIII. tc. rendelkezik, Hajdúböszörményben 1874. július 31-én két ipartársulat alakult. Az egyik a „Csizmadia, szabó, suszter, szűcs, szűrszabó és lakatos egyesült Ipartársulat", a másik „Kovács, ács, molnár, asztalos, kerékgyártó és kőműves egyesült Ipartársulat".

22 A múlt században készült festett bútorok közül legnagyobb számban a kelengyésládák maradtak meg, gyűjteményünkben is ebből van a legtöbb darab. Ezek váltották fel és szorították ki a lakótérből a korábban már bemutatott ácsolt ládákat. A Hajdúböszörményben előkerült festett ládák is a debreceni típusúakhoz sorolhatók. Előlapjukon két mezőben virágcsokor, a két mezőt a debreceni ládákon