Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
késsel keresztülvágta. A két nagyobb gyerek ijedtében a szobában fel-alá futkosott és rimánkodott, hogy ne bántsák őket. A tettesek azonban tervük végrehajtásától nem állottak el. Az egyik gyermeket bent a szobában, a másikat pedig, aki ki akart menekülni, a pitarban ölték meg az éles késsel. Mindkettőjük gégéjét és nyeldeklőjét ugyanolyan módon vágták keresztül, mint az anyjukét és kistestvérükét. A gyilkosság elkövetése után a Tormáné ruhájának zsebében megtalált kulcscsal a ládát felnyitották, az abban talált 24 forintot magukhoz vették s a lakásból eltávoztak. A pénzen Kis András kertjében megosztoztak. Máté elment, Kis András pedig vérfoltos ruháját levetette, egy rakás polyvában elrejtette, majd kocsmáról kocsmára járva, délig italozott. Amikor hazament és a feleségétől megtudta, hogy hatósági személyek már vizsgálatot folytattak a lakásban, a polyvából kivette a véres ruháját és azt, valamint az ellopott pénzből még megmaradt összeget a feleségének adta oda, hogy rejtse el. Az asszony azonban erre nem volt hajlandó, így aztán Kis a véres ruhába egy darab vályogot kötött és belökte a kútba, a pénzt pedig elásta. Majd elment nénjéhez, Tóth Mihálynéhoz és arra kérte, hogy ha a hatóság megkérdezi, mondja azt, hogy ő adott kölcsön 15 forintot s ebből italozott. Máté András a bűncselekmény elkövetése után Fadgyas Sára 24 éves lány ismerősével együtt Debrecenbe ment. A lány igyekezett Máténak a gyilkosság alkalmával viselt bundájáról a vérfoltokat eltávolítani, de a tisztítás nyoma meglátszott. A négy hullát Simándy Sándor és Arany István chyrurgusok, a bűncselekmény felfedezése után a helyszínen vizsgálták meg és állapították meg a fentebb már ismertetett sérüléseket, amelyek a halált okozták. A törvényszék Kis Andrást halálra ítélte, Máté Andrást pedig, megbüntetése végett, az illetékes katonai parancsnoksághoz kísértette át. Az ott hozott ítéletnek a törvényszék iratai között nincs nyoma. A tisztiügyész bűnpártolás címén vádat emelt Kis Andrásné, Tóth Mihályné és Fadgyas Sára ellen is. A törvényszék mindhármójuk bűnösségét megállapította és büntetésül eddig fogságban töltött idejüket szabta ki, emellett egyedül Tóth Mihálynét sújtotta még 40 korbácscsapással is. A Királyi és Hétszemélyes Tábla a halálbüntetést helybenhagyta. Az uralkodó pedig a kegyelmi kérelmet elutasította és elrendelte; az ítéletet úgy hajtsák végre, hogy az elítélt testét tegyék kerékre, a fejét pedig vonják karóba. Az ítéletet 1806. december 4-én, két táblabíró jelenlétében „tökéletesen végrehajtották" . 3 2 3. S. Oláh András ellen indított ügyben a törvényszék azt állapította meg, hogy vádlott a feleségét már régen megutálta, vele „házsártos házassági életet élt", több ízben kegyetlenül megverte, majd 1812. október 20-án éjszaka az udvarukon lévő kútba fővel lefelé beledobta. Balogh Sára 16 éves lánynak, akivel „tisztátalan életet élt", előre megmondta, hogy feleségének meg kell halnia. A cselekmény elkövetésének napján, este 10 óra tájban hazament a szőlőskertből, hajnal felé ment oda vissza, amikor is a lánynak megmondta, hogy a felesége 17
