Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
A jószáglopások tettesei férfiak voltak és csak egészen kivételesen, fordult elő, hogy nők is követtek el ilyen bűncselekményt, mint pl. Szűcs Mihályné 30 éves asszony. A tényállás szerint a férjét hitetlenül elhagyta és Debrecenbe ment. Paráználkodott, teherbe is esett, s a szüleitől örökölt értékeit „gonoszul elpazarolta". 1807. június 11-én Fehértón a szabad legelőről négy lovat lopott és eladta. Az állatokat a vevőknél megtalálták és visszajuttatták tulajdonosaikhoz. A törvényszék Szűcsnét — figyelemmel erkölcstelen életmódjára — 2 esztendei rabságra és ez alatt két részletben 80 korbácsra ítélte. Mivel a kár megtérült, vádlottat csak a jószágok keresésével felmerült 40 Rft megfizetésére kötelezték. 11 2 Ugyancsak jószág, éspedig két ló, valamint pénz és egy guba ellopása miatt ítélte el a törvényszék 1810-ben Török Sámuelné szoboszlói aszszonyt is. Ezúttal azonban egy nem mindennapi ügyet bíráltak el. A 26 éves Török Sámuelné kihallgatásakor így jellemezte férjét és önmagát: „ő se volt jó, én se jó vagyok, ez az oka, hogy harmadik esztendejére jár már, miólta egyikőnk egy felé, másónk másfelé csavarog". Nos Törökné 1809. június 5-én Debrecenben a Bika vendégfogadóban egy Andirkó nevű emberrel italozott, amikpr egy ott mulatozó ismeretlen férfi azzal kérkedett, hogy ugyan kinek van annyi pénze, mint neki. Erre — a már szintén ittas — Várallyai Márton elővett egy 8 máriás tallért s àzt kérdezte: ilyet ki tud mutatni? Ekkor odaugrott hozzá Törökné és a tallért elcserélte vele egy 5 forintos bankóval. Nem sokkal ezután Töröknét két szoboszlói lányismerőse kihívta a vendéglőből és hármasban elmentek egy Mester utcai szállásra. Oda követte őket a részeg Várallyai, de ő a szálláson, rögtön lefeküdt és elaludt. Ezt használta ki Törökné s 5 db 8 máriást ellopott tőle. Másnap reggel aztán együtt mentek el egy pálinkamérő helyre, de Várallyai csak akkor vette észre, hogy hiányzik a pénzéből, amikor már elvált az asszonytól. A következő napon kiment Szoboszlóra és feljelentést tett Törökné ellen. Mivel a „motozáskor" 4 db 8 máriás tallér előkerült a ládájából, Töröknét letartóztatták. A tömlöcben azonban csak: három napot töltött, mert a csizmája szárába eldugott késsel az áristom falát éjjel kiásta, a lábát a vasból „kivonta" és június 10-én megszökött. Két napig a szoboszlói határban bujkált, majd gyalog nekiindult és három: nap alatt Miskolcra, férje szülővárosába ért. Az volt a szándéka, hogy ezentúl férjével együtt él, őt azonban nem találta meg, mert katonának állt be. Miskolcon két hetet töltött, majd hazaindult Szoboszlóra. Zsolca közelében a kocsmárosnénak 26 forintért eladta a szoknyáját, főkötőjét, „asszonyi csizmáját" és azt a köpenyegét, amelyet egy évvel ezelőtt Vígh Mihály debreceni fazekastól kapott azért» mert egy hónapig a pipa „rezezésére" tanította. így aztán egy rokolyában (bő, ráncos szoknya), „felöltőben", papuccsal a lábán indult tovább. Zsolcán egy kalapot vásárolt magának, majd egy ároktői ember szekerére kérezkedett fel. Útközben vásározó tótokkal találkozott s tőlük egy férfiruhának való gyolcsot vásárolt. Ebből a Kis-Hortobágyon férfiinget, lábravalót és egy kocsiskötényt varrt magának. Ezekbe öltözött, orra alá bajuszt ragasztott s fejében kalappal elment Újvárosra (Balmazújváros) a „Verbunghoz", mert azt hallotta, hogy „ebben a katona világban nem is nézik a legényt, hanem anélkül beveszik katonának". Értesülésében nem 112 B. ügyek. 1807. Fasc. HHH. No 20. 98
