Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

is csalatkozott, minden vizsgálat nélkül alkalmasnak találták a szolgálatra. De nem úgy ütött ki a sora, mint előre kigondolta. Csak egy napig volt katona, mert az újvárosi Daru nevű kocsma csapiárosa felismerte, így aztán a parancsnokságon vasra verték és három nap múlva katonavasban egy újvárosi emberrel Szoboszlóra kísértették. A kísérő már az újvárosi határban levette róla a vasat, hogy gyorsabban haladjanak, Szoboszlón pedig rimánkodására megengedte, hogy betérjenek az anyja házába. Törökné azonban alaposan visszaélt kísérője jószívűségével. A pitvarból felment a padlásra és ház hátuljára néző lyukon leugrott az udvarra és Debrecenbe szökött. Itt Máthé Pálhoz kocsisnak állt be. Ez a szolgálata mindössze egy hétig tartott, mert a gondjaira bízott két ló béklyóját valaki ellopta, s amikor a gazda a lovait egy tanya mellett szabadon meglátta, „megborosodott" kocsisát a városházához vitte és a magisztrátus kezébe adta. Innen két heti raboskodás után szabadon engedték. Útját ekkor Nagyvárad felé vette. Nagykerekiben a zuhogó esőben a Csanády László udvarán lévő istállóban kereseft "menedéket. Paládi Mihály kocsis megsajnálta, egy jó gubáját összehajtotta és arra fektette le az egy ingben, gatyában lévő, összeázott, ittas „embert". Miután kialudta magát, Paládival még beszélgetett, de az csakhamar elszenderedett. Amikor aztán felserkent, már se az embert, sem a gubáját nem találta sehol. Törökné Nagyváradon Klobusovszky ,,úrhoz" hentesnek állt be, Innen három hét és három nap után kénytelen volt elszökni, mert az úr kulcsárja rájött, hogy ő „fejér személy". Két hétig a váradi hegyen szőlő kapálással kereste kenyerét. Pap Mihály váradolaszi csizmadiamester 1809. szeptember 10-én — vasárnap — Nagyváradon betért a Zöldfa vendégfogadóba. Ott talált „egy idegen ifjút, aki nagyváradi lakosnak, Kis Samunak mondta magát". Beszédbe elegyedett vele és az ifjút — vagyis Töröknét — megfogadta kocsisnak. Eddigi viselkedéséről bizonyságlevelet kért tőle, de azt a választ kapta, hogy az Klobusovszkynál van. Az „ifjú" elmondta, hogy az apját Kis Sámuelnek hívták, Nagyváradon lakott, de már régen meghalt, az anyja pedig két héttel ezelőtt halt meg és emiatti bánatában katonának áll be, ha Pap Mihály meg nem fogadja kocsisának. Végül is megegyeztek esztendei 50 rforint készpénzben és 2 pár csizmában. Az esztendő azonban két hét múlva itt is kitelt. Az történt, hogy Pap a kocsisával Bödőre ment szilvát eladni. A kocsis itt arra kérte gazdáját, fizessen neki egy itce bort. Pap ezt nemcsak megtagadta, hanem még „minden káromkodással szidta" is. A kocsis mégiscsak „jóllakott a bödői kocsmában borral" s mivel eddig bér? még nem kapott, azt mondta a gazdájának, hogy a bor árát fizesse meg a kocsmárosnak. Este a gazda három lovát kivitte a bödői határba legelni, de a két jobbikat még akkor éjszaka ellopta s a szoboszlói határba, Kötelesre hajtotta. Három napig itt legeltette, innen a nádudvari határba, majd a Hortobágyra, Borsósra hajtotta a lovakat, maga pedig testvéréhez, a Hortobágyi Halászat árendátorához ment. Itt tartózkodott október 3-ig, ekkor hazaindult Szoboszlóra. Útközben felkérezkedett Csősz Szabó István szekerére. Most is férfiruhában volt, úgy viselte magát, mint valami betyár s azt mondta, hogy ő Szikszainé szoboszlói asszony András nevű kisebbik fia. A szekéren ülő három embert az útjukba eső Nyugszom csapszék99