Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

volt Gencsitől a két lovat visszavenni, őt tehát természetben kártalanítani nem tudták. A nyomozás során azt is megállapították, hogy id. Fejér 1799-ben Bagamérban Kocsis János két lovát ellopta, de büntetését még nem vette el, 1803-ban pedig a Lőrinc-napi vásár (augusztus 10.) táján a két Fejér, Gombási Miklós „hűes tolvajjal" is cserélt két lovat, holott tudták, hogy azokat Gombási lopta. Mivel Nóvák és Zelei nem kerültek kézre, a kerületi törvényszék 1804 decemberében csak az 50 éves id. Fejért és 25 éves fiát ítélhette el, éspedig 2-2 évi közmunkában töltendő börtönre, félévi részletekben végrehajtandó 200-200 botütésre s kötelezte őket 182 Ft 1 krajcár kár megfizetésére.

1"

9 Egyébként a „híres tolvaj" Gombási Miklós 50 éves vámospércsi embert 1804 áprilisában letartóztatták, de nem a Fejérékkel cserélt lovak miatt, hanem azért, mert az újvárosi határból három ökröt lopott. 1805 márciusában ítélték el, az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása nélkül 3 hónapi börtönre, és három részletben végrehajtandó 150 botütésre.

11

0 A törvényszék 1808-ban szabott ki első ízben tolvajra olyan hosszú tartamú szabadságvesztést, amilyenre eddig még nem volt példa. Igaz, hogy a lopás mellett a vádlott olyan más bűncselekményt is elkövetett, ami joggal váltotta ki a bíróság szigorát. D. Kola István 20 éves, nánási lakos, miután a katonaságtól szabadult, korhely életre adta magát és kizárólag zsiványságból élt — állapította meg a törvényszék. Kantárt, béklyót, vasfazekot, kapát, szerszámokat, zsákot, ponyvát, teknőt s „több eféle", lopásból származó tárgyat találtak nála. Hevesi János 20 éves legényt rávette arra, hogy együtt törjék fel a Porkoláb-testvérek malmát s onnan búzát loptak. Tényként állapította meg a törvényszék azt is, hogy vádlott a feleségét kínozta, és azzal fenyegette, hogy a kést beléveri és a vérében forgatja meg, „mert a zsivány Ságokban vele nem egyezett, sőt azokat nyíltan ki is adta". Az anyját is szidta, mocskolta, több ízben becstelen szókkal illette. Az apjával összeveszett, nekiment, az ingét összetépte, a kezéből egy favillát erőszakkal kivett és e szavakkal hajította elébe „ne(sze)

} b ... d meg hétszer." Apósát azzal fenyegette, hogy rágyújtja a házat. A törvényszék arra tekintettel, hogy vádlott „magát a gonosz, feslett, korhely, zsivány életre egészen elszánta, megjobbulása felől is kevés remény lehet", a szegedi fenyítőházban töltendő 5 évi rabságra és munkára ítélte. Az ítélet ellen sem a tisztiügyész, sem a vádlott nem élt fellebbezéssel, így az a kihirdetéskor jogerőre emelkedett.

11

1 109 Uo. 1804. DDD. 28. 110 I/o. 1805. Fasc. EEE. No 9. 111 Uo. 1807. Fasc. HHH. No 24. Bűnvádi ügyekben az 1729:30 tc. szerint a nem nemesek fellebbezéssel nem élhettek. Ezt a tilalmat az 1791:43. tc. részben feloldotta. A nemesi kiváltságokkal nem rendelkező polgárok és más közrendűek az elsőfokú bíróság ítélete ellen az esetben élhettek fellebbezéssel a királyi táblához, ha legalább 3 évi börtönre vagy egyszerre elszenvedendő 100 bot-, illetve korbácsütéssel felérő főbenjáró büntetésre ítélték őket. Az 1836:XVII, tc. csak annyiban bővítette a nem nemesek fellebbezési jogát, hogy ha nemessel együtt mint tettestársak követtek el bűncselekményt, és az elsőfokú ítélet eilen a nemes fellebbezéssel élt, ez a jog. tekintet nélkül a kiszabott büntetés mértékére, őket is megillette. E törvény szerint fellebbezhettek akkor is, ha a vádló tisztiügyész hivatalból volt köteles fellebbezni, végül, ha az ítéletben hivatali állásuk elvesztését mondta ki a törvényszék. 97