Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

A 28 éves Tóbiás István hadházi lakos 16 éves korától kezdve lopás miatt több ízben állott bíróság előtt. 1791~ben másfél évi rabságra és fél­évenként 50-50 pálcaütésre, 1794-ben 50 pálcaütésre, 1795-ben két eszten­dei csatornaásásra, 1802-ben 50 pálcaütésre ítélték, 1801-ben káromko­dásért is megbüntették 30 pálcára. A megjavulásnak azonban semmi jelét nem adta. 1803. szeptember 2-án éjszaka Hadházon Balogh János udvaráról lepedőt, keszkenőt és bundát lopott. Az emiatt indított nyomozás során még egy sor lopás bizonyult rá. Zsíros János udvaráról ő hajtott el négy ökröt kötelekkel együtt, de csak a köteleket tartotta meg, az állatokat el­engedte. Ezeket másnap meg is találták. A Dugó csapszéknél Popovits Gábor boltos szekeréről egy köpenyeget, két pokrócot, két zsákot, egy pa­pucsot és két tarisznyát emelt el. Hadházi Mihálynétól két vén rucát, gallérnak való báránybőrt, lábravalót, Kiss Péternétől két tyúkot, özv. Szabó Györgynétől egy csirkét, Vajda István szenátortól bundát, köpe­nyeget, harminckét itce sertészsírt, egy zsákot, egy véka (31,2 liter) len­csét, egy véka kását, Péntek Bálinttól pedig felhércszeget és derékszeget lopott. Ellátogatott Bökönybe és ott Simái János kamrájából négy font (1 font = 56 dkg) szalonnát, hat font hájat és két zsákot tulajdonnított el. Megfordult Sámsonban is, ott ostort, gyeplőt, két hámot, kaszát, sza­lonnát és hájat szerzett magának. A felsorolt ingóságok összértéke 285 Ft 4 krajcárra rúgott. Hadház tanácsa arra kérte a törvényszéket: olyan büntetést szab­jon ki, hogy Tóbiás a várost „és ezt a környéket ragadozásaival többé ne vesztegethesse és tőle végkép megszabadulhassanak". Többszörösen bün­tetett előéletére tekintettel 1804. április 16-án 3 évi börtönre és negyed­évenként 25 botütésre ítélte a törvényszék. A tisztiügyész halálbüntetés kiszabása végett fellebbezéssel élt, a Királyi Tábla azonban az első bíró­ság ítéletét 1806. január 27-én helybenhagyta azzal, hogy a büntetés kez­detét a táblai ítélet kihirdetésének napjától kell számítani. Ez a törvény­széknél április 16-án történt meg, így a vádlott az előzetes letartóztatás­ban töltött idővel együtt összesen 5 év és 8 hónapig volt börtönben. 10 8 Nóvák András és Zelei János ibrányi lakosok 1803. szeptember 12-én Paszabon ellopták Gencsi András két lovát. Még aznap Nánásra vitték és odaadták id. és ifj. Fejér Mihálynak. A két Fejér szeptember 14-re virra­dóra a nánási határból kötött el három lovat — kettő a Jósi Mihályé, egy a Kántor Györgyé volt — és ezeket Nováknak és Zeleinek«adták oda a tőlük kapott két lóért. Fej érék ezt a két lovat egy ideig „a nánási határon lappangtatták", majd Debrecenben Budai Mártonnal másik két lóért el­cserélték. Amikor kiderült, hogy Gencsi két lovát Nóvák és Zelei lopta el, ezek mindketten elszöktek lbrányból. Az ottani hatóság a Zelei istállójában talált két lovat kárpótlásul kiadta Gencsinek, de hamarosan vissza is vet­te tőle, mert megállapították, hogy ezek lopott jószágok és az értük je­lentkezett jogos tulajdonosukat illeti. Ezután már a nánási magisztrátus intézkedett az ügyben és Gencsit azzal a két lóval kártalanította, amelyeket Fejérék csereként kaptak Deb­recenben Budaitól. Am kiderült, hogy ezek meg Bagamérból lopott jószá­gok, s mivel jelentkeztek a tulajdonosok, a nánási magisztrátus kénytelen 108 Uo. 1804. Fasc. DDD. No 1. 96

Next

/
Thumbnails
Contents