Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
csak egyetlen tolvajt, a 42 éves Erdei Andrást ítélte félesztendei csatornaásásra, mert Hadházon Kun Andrásnétól egy lovat lopott. 9 6 Egyébként ez volt a kerületi törvényszék ilyen büntetést kiszabó utolsó ítélete, pedig a csatornát (Ferenc csatorna néven) csak 1802 jben adták át a forgalomnak. A törvényszék 1794-től kezdve már gyakrabban szabott ki hoszszabb, de három évet meg nem haladó szabadságvesztést és mellette negyed- és félévenként esedékes pálcázást olyan tolvajokra is, akik csatornaásásra testalkatuk vagy nemük miatt nem voltak alakalmasak, illetve egyéniségük nem indokolta büntetésüknek ilyen szigorú körülmények közötti végrehajtását. így pl. a következő ügyben: 1793. június 30-ra virradóra Nagyváradon ismeretlen tettes Krausz Márton lakásából ellopott egy lezárt ládát. Ebben aranyos fökötők és készítésükhöz szükséges anyagok, továbbá arany csipkék, selyem keszkenők, egy pár veres selyem strimfli, különféle gyöngyök, két db gyémánt, hét db köves aranygyűrű, arany pénzek, ezüst kanalak, csattok és pántlikák voltak, összesen 826 Ft 49 krajcár értékben. A ládát július 14-én a Sóház mellett üresen megtalálták, de a tolvajnak nem jutottak nyomára. A tettes személyére úgy derült fény, hogy Krausz Debrecenben, a Mihály-napi vásárban Steer Márton fehértói kereskedő portékái között felismert két db arany csipkét és egy veres selyem strimflit, amelyek ellopott ládájában voltak. Emiatt Steert a debreceni zsidó rabbihoz hívatta. A kereskedő a rabbi előtt „sok tétovázó beszédei után megvallotta", hogy a csipkéket, a strimflit és a lakásán lévő főkötőnek való aranyvirágos anyagot Böszörményben egy Nagy István nevű embertől vásárolta, aki azt mondta, hogy ezeket Nagyváradon találta. A böszörményi tanács Nagy István 39 éves, nős, büntetlen előéletű gubásmestert letartóztatta. Vallomása szerint 1793. június 24-én indult el Nagyváradra a Sarlós Boldogasszony-napi (július 2.) vásárba. Váradon egy gubásmesternél szállt meg, s nála dolgozott is. Június 30án, vasárnap délután a csapszékből szállására tartott s „a Rédey úr kerítése mellett egy zugban" zöld dudvával betakart kis ládát talált, ebben két db arany csipke, egy pár veres selyem botos és főkötőnek való, négy db aranyosvirágú anyag volt. Ezeket a tarisznyájába rakta, a ládát pedig otthagyta. A talált tárgyakat senkinek nem mutatta meg, s senkinek sem beszélt róla. A vásárban aztán otthonról vitt pénzén teheneket vásárolt, és július 8-án indult haza Váradról. Tagadta, hogy a ládát ő lopta el, csak abban „hibázott", hogy a talált tárgyakat nem vitte fel a városházára, hanem Steernek eladta. Ha már Váradon hallotta volna, hogy ezeket valakitől lopták, nem hozta volna magával Böszörménybe, hanem eldobta volna. A törvényszék Nagy Istvánt szembesítette a sértett Krausz Mártonnal és feleségével s azok felismerték benne azt az embert, aki a lopás előtti napon pálinkamérő sátorukban hosszasan beszélgetett Csányi Anna nevű szolgálójukkal, aki még a topás felfedezése előtt megszökött tőlük. Nagy István azzal védekezett, hogy sohasem járt a pálinkamérő sátorban, a szolgálót nem ismeri. Idő közben azonban kézre került a .38 éves Csányi B. ügyek. 1800 Fasc. ZZ No 1. 93
