Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

szabadságvesztés büntetés mellett kiszabott pálcaütések végrehajtásáról a csatornát építtető társaság köteles gondoskodni.

9" Ennek rögzítésére azért volt szükség, mert a Helytartótanács 1793-ban kiadott felhívása csak a börtönbüntetésnek a csatornázásnál történő végrehajtásáról intézkedett s ezt a jurisdictiók — a kerületi törvényszék is — úgy értelmezték, hogy ilyen esetben mellékbüntetésként pálcázás nem szabható ki. Az említett rendelet a csatornaásásra kötelezésnek már két indokát jelölte meg. Egyfelől a munkaerő biztosítását mindaddig, amíg az ott dolgozó elítéltek száma az ezer főt felül nem haladja, másfelől a vagyontalan, henyélő és hivalkodó életmódjuk miatt bűnöző „gonosztevők" megjavítását. Annak eldöntését azonban kifejezetten a jurisdictiók megítélésére bízta, hogy a legalább egy évre elítélteken a büntetést a csatornaásásnál, a megye börtönében, vagy a szegedi fenyítőházban hajtatják-e végre. A hajdúkerületi törvényszék — a következő ítéletek tényállásából kitűnően — körültekintően döntött ebben a kérdésben és csak azokat kötelezte a Bács megyében végzendő keményebb munkára, akik erre rászolgáltak. Kovács István 21 éves szolgalegény 1793 karácsonyán Böszörményből hazalátogatott Nánásra. Éjszaka felverte Kiss György istállóját és az onnan ellopott két, 20 Ft-ot érő jóféle farhámot Debrecenben egy zsibárusnak 11 máriásért eladta. Debrecenből visszament Böszörménybe s összeállt a rossz életű, „kurvaságáról már gyakor ízben megjegyzett" 27 éves Aszalós Annával. Együtt indultak el Újvárosra, de már útközben két libát loptak és egy zsidónak eladták. Éjszaka értek be a városba és Kapitány Mihály szabómester házából egy férfi lajbit, egy karton ujjas lajbit, egy nadrágot, egy kötőt, egy abroszt, egy tajtékpipát, egy pár gyolcs öltő ruhát, egy gyolcs lepedőt és egy párnahajat loptak, öszszesen 20 vft 10 krajcár értékben. Még akkor éjszaka Váradra vették útjukat. Kovács a váradi hegyen „eddig nem gyakorlott szöllő munkára adta magát", Aszalós Anna pedig Szendrei Józsefnéhoz szolgálónak szegődött. De már három nap múlva, Szendreiné távollétében egy lajbit, egy drága kötőt, három keszkenőt, egy abroszt, egy gyermek rek90 Ker. közgy. jkv. 12. k. 1794. május 16. 26. A Helytartótanács 1794. április 18-i 9038. sz. rendelete. E szerint azokat a veszedelmes gonosztevőket, akiket börtönbüntetésük egész ideje alatt zárva kellett tartani, nem lehetett csatornaásásra kötelezi. Egyébként az erre ítélt rabokról az ítélet kiadmányának és a személyi adataikat, valamint természeti hajlandóságukat és magaviseletüket is tartalmazó táblázatnak a csatolásával a jurisdictiók kötelesek voltak a Helytartótanácshoz jelentést tenni, s csak az innen kapott rendelkezés után indíthatták el őket Bács megyébe. Hogy pedig az úton meg ne szökhessenek, lábukra jó bilincset kellett készíttetni. Ennek és a szállításuk alatti élelmezésük költségei fejében az építtető társaság minden rab után 2 rft-ot tartozott fizetni. A munkahelyen a rabok élelmezéséről, ruházatáról és „biztos őrizetéről" az építtető társaság gondoskodott. A Helytartótanács azonban eleve számolt azzal, hogy a nagy létszámú munkahelyen a leggondosabb felügyelet ellenére is előfordulhatnak szökések ezért előírta, hogy ilyen esetben az első fokon elj árt bíróságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében haladéktalanul ertestíeni kell. Az itteni „keményebb munka" különben azt jelentette, hogy az elítéltek az év minden szakában kötelesek voltak dolgozni, szünnapja kinekkinek csak a vallása szerinti ünnepnapon volt és akkor, ha a kegyetlen hideg vagy záporeső miatt a „dologtétel" lehetetlenné vált. 91