Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
nos a cselekmény elkövetése után megszökött, ezért reá nem szabtak ki büntetést. Orgazdaság miatt megbüntették a korcsmárost egy hónapon belül két részletben végrehajtandó 100 pálcára, feleségét 50 korbácsra, Balázs Györgyöt pedig 40 pálcára és őt kötelezték 211 Rft 22 krajcár kártérítés megfizetésére. Felelősségre vonták végül Nagy János 44 éves embert is feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt, mert a bolt előtt ment el, amikor a tettesek az ajtó kibontásával foglalkoztak, azonban sem ekkor, sem pedig, amikor már a betörésről az egész város tudott, de az elkövetők még ismeretlenek voltak, a tanácsnak jelentést nem tett. Nagy János azzal védekezett, hogy az elöljáróságnak azért nem adott hírt, mert „Birinyi Marci egész életében gonosz ember volt" és félt, hogy társával együtt valami kárt tesznek neki. A törvényszék azonban a védekezést nem fogadta el és 60 botütést szabott ki rá. 8f i Kiss József kincstári mérnök 1792-ben szerződést kötött az Udvari Kamarával a Dunát a Tiszával összekötő hajózható csatorna Bács megyében történő megépítésére. A szerződésnek büntetés végrehajtási következménye is volt. A szükséges munkaerő biztosítása végett a Helytartótanács 1793. április 12-én kelt rendeletében felhívta a jurisdictiókat, hogy „az erre a munkára alkalmas", legalább egy évi börtönre ítélteket kötelezzék büntetésüknek a csatornaásásnál való letöltésére. A kerületi törvényszék ebben az évben lopás miatt három elítélttel szemben rendelkezett ennek a kívánalomnak megfelelően. Így a halálra ítélt Kacska Derne Mihály 35 éves, büntetett előéletű tettestársát, Kozák Oláh Istvánt és a 36 éves Nyavalyádi Mihályt 2—2 évi, a 32 éves, nőtlen, böszörményi „betyár legényt", Pelei Mihályt pedig 1 évi csatornaásásra kötelezte. A Kozák Oláh István által elkövetett lopásokról a Kacska Derne Mihály ügyének ismertetésénél már szó volt. 8 7 Nyavalyádi Mihályt a kerületi törvényszék korábban is elítélte lopás miatt, azonban a börtönből megszökött, de aztán kézrelkerült. Ám a büntetés kitöltése után sem szakított eddigi életmódjával. 1793-ban Sipos Andrástól egy, Kovács Mihály tói és Bodnár Jánostól két-két lovat lopott. E tényállás alapján tartotta indokoltnak a törvényszék a 2 évi börtönnek a Bács megyei munkahelyen történő végrehajtását. 8 8 Az ítéleti tényállás szerint Pelei már régen elcsavargott szülővárosából s 1792. május 29-én Pandra István nevű szoboszlói barátjával tért vissza, mert a Kenderes kertből lovakat akartak lopni. Meg is kísérelték, de észrevették őket. Pandrának sikerült elmenekülnie, Peleit elfogták, azonban a vizsgálat alatt elszökött a börtönből. Megint csak lovakat akart szerezni. Vaja alól el is lopott hármat, de az ottani tiszttartó kézrekerítette, a lovakat elvette tőle, Pelei viszpnt egy óvatlan pillanatban elmenekült, 1793 februárjában tűnt fel Böszörményben. Itt aztán elfogták s a kerületi törvényszék elítélte. 8 9 Mivel a csatornaépítést csak 1794-ben kezdték meg, a három elítéltet 1794 májusában kísértették a Bács megyei munkahelyre. A Helytartótanács egyébként 1794 áprilisában a büntetés ottani végrehajtását részletesen szabályozta és azt is elrendelte, hogy az ítéleteikben a 86 B. ügyek. 1784. Fasc. GG. No 17. 87 L. 2. 12. sorsz. alatt a 75. oldalon. 88 B. ügyek. 1793. Fasc. QQ. No 27 89 Uo. 1793. Ease. QQ No 38. 90
