Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
büntető igazságnak ellene felemelt karjait a legnagyobb büszkeséggel és megutálással kigúnyolván elébbeni gonosz tetteit újabban azzal tetézte", hogy vádlott társával együtt két vámospércsi embert megvert, rettentően káromkodott, az újvárosi határról pedig két lovat lopott és azokat eladta. Az is kiderült, hogy 1817-ben Debrecenben fényes nappal egy lovat és egy csikót, Margita alól két lovat ellopott, s ezeket is eladta. A szatmári tömlöcből elszökött híres, Nagy József nevű tolvajt rejtegette, és vele együtt is lovakat lopott. Magát a katonaság alatt is tolvajságával, káromkodásával jegyezte meg, a zászló alól elszökött, s három tehenet, majd három lovat szánkóval együtt ellopott. Vámospércsen a lakosságot káromkodásával és gonosz cselekedeteivel rettegésben tartotta. 1817. november 11-én és 14-én egy-egy embert megtámadott, a városházán és az utcán fel-alá járva káromkodott, a nótáriust fejes bottal fenyegette. Mindezekért a törvényszék 1818. februárjában hóhér pallosára ítélte. A Királyi Tábla az ítélet megváltoztatásával vádlottat négy évi vasban, közmunkában heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel töltendő rabságra ítélte, s a Hétszemélyes Tábla ezt az ítéletet hagyta helyben. 2 9 Vádlott a büntetés végrehajtása alatt nem sok jelét adta meg javulási készségének. A börtönben „Isten, az uralkodó királyi felség és a felsőség ellen a legborzasztóbb káromkodásokat vitte véghez", 1821. október 22-én pedig a tömlöc és a rab asszonyok kamrája közötti közfalat megásta, átbújt az asszonyokhoz és az ott raboskodó nemes Kola Istvánnéval paráznaságot követett el. E cselekménye miatt a kerületi törvényszék 1822. márciusában jogerősen heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel, ugyancsak heti két napon négy-négy óráig tartó kurta vasban eltöltendő s a mostani rabságának kitöltésétől számítandó három évi fogságra ítélte.'' 0 19. Juhász István 29 éves polgári lakost lopás miatt hat hónapi börtönre, majd lakóházak feltörése, különböző ingóságok és lovak ellopása miatt 1817-ben jogerősen négyévi szüntelen vasban, közmunkában töltendő rabságra és félévenként 50 pálcaütésre ítélte a kerületi törvényszék. Büntetésének nagyrészét még nem töltötte ki, amikor a közmunkából megszökött és Debrecenbe ment. Ott két szökött katonával Jenei József és Kocsis József kamráját feltörték, s az előbbitől két mentét, egy irhás bundát, egy selyem kalapot, egy fehér lepedőt, két kulacs bort, egy kis hordó pálinkát és 15 forint készpénzt, utóbbitól pedig két egész szalonnát, két egész hájat és egy zsák sódart vittek el. Juhász kézrekerültéig Hamza György vámospércsi lakossal és a kerületi börtönből szintén elszökött Rákos Ferenccel ellopott Újvároson Kajetan nevű örménytől öt lovat, Acsádon és Bagamérban üszőket, Debrecenben Varga Mihálytól hat ökröt. Debrecenben a Nyulasbeli csapláros lovait is meg akarták szerezni, de a csapláros észrevette és „puskával rájuk ment". ök azonban a puskát elvették tőle, és főbe is verték vele. A törvényszék „a Kerületben nagyon elszaporodott gonosztevők elrettentése végett" Juhász Istvánt 1820. június 14-én akasztófára ítélte. A Királyi Tábla az ítéletet megváltoztatta. A halálbüntetés helyett három évi vasban, közmunkában, heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel letöltendő rabságot és félévenként 50 botütést szabott ki. :i l 29 B. ügyek. 1818. Fase. TTT. 13. 30 Uo. 1822. Fase. ZZZ. N° 17. 31 Uo. 1820. Fase. XXX. No 20. 79
