Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása
löltet állítottak; Pély Gábor alkapitányt, Karap Sándor táblabírót, harmadik helyen pedig Petkó Mihály táblabírót. A királyi döntés 1839 márciusában érkezett meg, amelynek értelmében Pély Gábor lett a hajdúvárosok főkapitánya. A jelölőgyűlés létszámát 1838-ban a királyi biztos egyébként szabályozta, méghozzá úgy, hogy szavazati joggal csak a városok főhadnagyai, jegyzői és városonként két tanácsbeli és két esküdt vehetett részt rajta. Ez ugyanis a korábbi választásokon problémát jelentett! A közgyűlésen megjelenő és szavazati joggal rendelkező küldöttek száma ugyanis nem volt szabályozva, s így előfordult, hogy egyes városok lélekszámukhoz képest aránytalanul sok küldöttel jelentek meg, amely az érdekek kiegyenlített képviseletét felborította. Már az 1790/91-es országgyűlésen határozat született arra, hogy a magyar országgyűlés rendezze a hajdúvárosok tulajdonviszonyait és belső szerkezetét, beleértve a főkapitány választását, a városi tisztségviselők választási rendjét is. A királyi biztos maga is olyan értelemben nyilatkozott 1838-ban, hogy a lefolytatott eljárás ideiglenesnek tekintendő, mert a végleges döntési mechanizmus a Hajdúkerület belszerkezetéről szóló törvény függvénye. Péli Gábor megerősítéséről érkező királyi döntés ismertetésekor pedig Kállay István kiemelte az uralkodónak a hajdúvárosok iránt tanúsított kegyes jóindulatát, mert „eme Kerületre nézve jeles Hivatalra nem idegent, hanem Hazánkfiát méltóztatott kegyelmesen kinevezni . . .'\ 3 8 Egyébként itt közbevetelőleg jegyezzük meg, hogy Nánási Oláh Mihály főkapitánysága alatt több ízben történt kísérlet arra, hogy felelevenítsék azt a gondolatot, amely az 1790/91-es országgyűlés alatt elvetélt, nevezetesen azt, hogy a nemesi vármegyék mintájára kettéválasszák a főkapitányi tisztség archaikus jellegéből adódó kettősséget. Annál is inkább, mert ekkor már évtizedek óta rendszeres gyakorlat volt a kormányzat részéről az, hogy a hajdúvárosok belső ügyeinek ellenőrzésére, az itt felmerült panaszok kivizsgálására királyi biztosokat küldenek ki. Ez a gyakorlat óhatatlanul sértette a hajdúvárosok autonómiáját, s különösen a hajdúfundussal rendelkező párt érdekeit. Felvetették ezt már az 1807-es diétán még Jablonczay életében, de egészen konkrét formában kísérlet történt erre az 1810-es években is. 3 9 Nánási Oláh Mihály az általa „főigazgató"-nak nevezett feladatra azt a Bekk Pált szemelte ki, akinek jó kapcsolatai voltak a Hajdúkerület felső vezető rétegeivel, s akinek Tégláson és Nyírbaktán voltak birtokai. A dolgot oly annyira komolyan gondolták, hogy Bekk Pált hajdú adományos birtokossá is tették, tudniillik Hajdúdorogon egy hajdúnemesi telket kapott ajándékba. 4 0 A szándék nyilvánvaló, ha a terv sikerül, nincs szükség királyi biztosra. A Hajdúkerület az 1825-ben összehívott országgyűlésekre is azzal az utasítással engedte el két követét — Pély Gábor alkapitányt és Nánási Oláh Mihály főkapitányt — hogy érjék el azt, hogy a Hajdúkerület élére „egy nagytekintetű főigazgatót" nevezzenek ki. A követi utasítás egyben éles támadást is tartalmazott a királyi biztosok működése ellen, s taktikájukat a magyar 38 Uo. 1839. márc. 18. 39 Vö. Nyakas M.: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány... i. m. 73—76. 40 Uo. 65. és 74—75. 61
