Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról
a csehszlovákiai országhatár közelében bukkannak felszínre apró kristályrögök ... A Vilyvitánynál mélyített 3-as fúrásban azonban — mintegy 30—40 m-rel a felszín alatt — diszténtartalmú csillámpalát harántoltak.. ." ,: í Vilyvitánytól északra, szlovák területen már a felszínen is található csillámpala. A vizsgálatból tehát az derült ki, hogy a csillámpala nem „vándorkőként", nem a „jég hátán" került a hegyekből a Tócó vidékére, hanem „emberi úton". Emberek szállították azon a régi kereskedelmi útvonalon, mely a Balti-tenger felől, a Visztula torkolatvidékétől vezetett a Hernád, illetve a Tapoly és Bodrog völgyében Bártfán, Eperjesen, Kassán, másfelől Sátoraljaújhelyen, Bodrogkeresztúron, Tokajon, Debrecenen, Nagyváradon, Aradon, Temesváron át a dél-balkáni kikötővárosok felé. Ha a kerámia-töredékek korát viszonylag pontosan sikerülne meghatároznunk (pl. ásatással), akkor abból következtetni tudnánk arra is, milyen régi ez a Kelet-Magyarországot átszelő észak-déli irányú kereskedelmi út. Sajnos, a felszíni kerámialeletek eléggé jellegtelenek. A régészek szerint az a legvalószínűbb, hogy bronzkoriak, de lehetnek régebbiek is. Gyakran az Árpád-kori kerámia is tartalmaz csillámpalát. A csillámpala kiskerti „lelőhelye" közelében több helyen ismerünk neolitikus és bronzkori, ill. késő avar- és magyar honfoglalás kori településnyomokat. 1 4 Józsa északi határán, a Csegei-halom környékén (a Bondorháton) találták 1858-ban a késő bronzkor legjelentősebb — a szakirodalomban „hajdúböszörményi kincs" néven ismert — bronz leletét, melyből 23 kard, egy bronz vödör, ! két bogrács és több más tárgy került a Magyar Nemzeti Múzeumba és a debrecenr Református Kollégiumba. 1 5 Bronzkorinak tekinthetjük azt a Kiserdő utcai feldúlt temetkezést is, melyből fényes fekete, bordázott edény töredékei és égett emberi csontok kerültek elő. A Kiserdő utca 1. sz. telken, Simon János kertjében a 80-as évek közepén több olyan régi sírt hánytak szét földmunkák során, melyekben zsugorított helyzetben fekvő, DNy—ÉK irányú csontvázak voltak. Ez utóbbi temetkezőhelytől északra, a Szentgyörgyi-homokhalom északi oldalán 1987-ben egy, 1988-ban pedig két szkíta-kori sírt találtak vízvezetékárok ásása közben. A leleteket a Déri Múzeumban restaurálták. 1927 márciusában a felsőjózsai Sillye Gábor utca déli oldalán (a Harmat és a Kútfő utcák között) leletmentő ásatás során Sőregi János és Zoltai Lajos öt császárkori sírt tárt fel. (Az ötödik sírt feldúlva és kifosztva találták.) A „szarmata-jazignak vélt" sírok egy több mint másfélezer éves temető maradványai. „Valószínű, hogy a temetőnek folytatása van", írta Zoltai a feltárásról szóló jelentésében. Gyanúja megalapozott volt, az elmúlt, évtizedekben ugyanis a temető több sírját megtalálták és szétdúlták a Sillye Gábor, Függetlenség és Ördögkert utcák által határolt telkeken. Szakszerű feltárást a területen ez ideig még nem végeztek. 13 Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei (Budapest, 1987) 28—29., 35., 464. 14 Lásd a 3. és 5. sz.jegyzetet. 15 Mozsolics, Amália: Rekonstruktion des Depots von Hajdúböszörmény = Praehistorische Zeitschrift, 59. 1984/1. Berlin — New York. 81—93. A leletek Eszterházy Pál herceg szentgyörgypusztai birtokán, a Bondorháton kerültek elő 1858 májusában. 45
