Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése

is ilyen esetben általában mindig. Az anyagot a Tiszán tutajon szállítot­ták Tiszalökig, onnan pedig a városok kötelessége volt szekeren Hajdú­böszörménybe szállítani. Sokkal izgalmasabb azonban annak nyomon kísérése, hogyan szállí­tották azt le a Tiszán, mert egy olyan ősi szállítási módot követhetünk nyomon, amely évszázadok óta általános volt az Alföld és a hegyvidék között, s amely még a későbbi évtizedekben is szokásban volt egészen ad­dig, míg a vasúti szállítás azt ki nem szorította, illetve addig, ameddig a történelmi Magyarország fennállt. Nevezetesen a tutajos szállításról van szó! Jablonczay Petes Lajos a Hajdúkerületnek írt jelentésében jelentette, hogy a kerületi ház építésére vásárolt kétszáz szál mááfél colos és ugyan­annyi egy colos deszkát nemkülönben hatszáz léc szállítását megszervez­te, oly módon, hogy négy, erre vállalkozó személlyel egyezségre lépett. Megállapodtak, hogy mindegyiknek fizetése tizenhét rénes forint lesz, s ennek fejében ők az említett faanyagot Bustyánházán 3 6 — Máramaros vármegyében a Husztról Máramaros-szigetre vezető út mellett a Tisza északi oldalán — a Tiszán a folyóra rakják, s Tiszalökig leszállítják, vál­lalva az esetlegesen bekövetkező károk megtérítését. Szerencsére ránk maradt az eredeti szerződés is, amelyből a részlete­ket — amely különösen a néprajz számára lehet fontos — megtudhatjuk. A szállításra három úrmezei (Máramaros vármegye) rutén tutajos vállalkozott, nevezetesen Búzás Risor, Prodantsak Stefán és Morklyanak Illykó — a következő feltétellel. 3 7 A fent már említett faanyagot a bus­tyánházai kikötőnél összekötik, széldeszkákkal és bakszékekkel Tiszalökre leszállítják és ott partra teszik, s arról számot adnak. Fizetségük hármuk­nak összesen ötvenegy rénes forint lesz, amelyet csak akkor kapnak meg, ha a vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Előlegként azonban fejen­ként kaptak három-három rénes forintot. A „farkon" álló legényt pedig ebből a bérből tartoznak fizetni és a felfogadása is az ő dolguk. Kötele­zettséget vállaltak arra, hogy a legény egészen Tiszaújlakig velük lesz. A „farkon" álló legény feladata nyilván a Felső-Tisza veszélyes szaka­szán való kormányzás volt, s az alsó szakasz jellegűvé szelídülő Tiszán Újlak (Ugocsa vármegye) után már nem volt rá szükség. Az Ürmezőn, 1803. július 13-án kötött szerződést a három rutén csak keze vonásával tudta megerősíteni. Tehát analfabéták voltak. A kormányos legény — akinek a nevét nem ismerjük — előlegként ugyancsak három rénes fo­rintot kapott. Az út során egyébként elveszett egy darab colos deszka, amelynek értékét — a szerződésnek megfelelően — kíméletlenül levon­ták, huszonegy krajcárt. A szerződés megkötése és a végelszámolás között egyébként közel két hónap telt el. A tetőgerendákat a szerződés szerint a tokaji hídmester szerezte be — nyilván hasonló módon — a hajdúvárosok csak arra vállalkoztak, hogy szekereket adnak az építőanyag szállítására. Bizonyos egyéb faanyagokat pedig belényesi lakosoktól (Bihar me­gye) is vásároltak. 3 8 37 H BML IV. A. 502. b.F. 6. No. 3. 1814. Az 1803/4. évi számadásoknál. Urmező, 1803. jul. 13. 38 Például Kis Varga Dániel megbízásából vásárolt Munkátsi Dániel kerületi ír­nok Debrecenben Irinda Tógyer belényesi lakostól Debrecenben, 1806 júniusában 50 szál deszkát, darabonként egy forintért. Uo. 1806. évi számadásoknál . 125

Next

/
Thumbnails
Contents