Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése

Az építkezéshez szükséges meszet azonban következetesen Bihar megyéből, a Sebes-Körös völgyéből szerezték be. A fentiekben láttuk, Hajó községből, később pedig betfiai mesterektől. Ez utóbbiaktól ránk maradtak a szerződések is! Nagy János építőinspektor már 1804-ben kötött olyan szerződést, amely szerint — a kerület engedélye alapján — kétszáz köböl meszet vásárolt tőlük, köblét nyolc máriással. Természetesen csak oltatlan mészről lehetett szó.

3

9 A mész minőségével nyilván meg lehettek elégedve, mert a következő inspektor — Kis Varga Dániel — szintén a betfiai mesterekhez fordult. Erről szerződést is kötöttek, amely szerencsénkre szintén ránk maradt. Az egyik mészégető román, a másik pedig magyar volt.

4

0 Márta Stefán és Szilágyi Illés a Betfián, 1805. április 18-án kötött szerződésben vállalták, hogy ,,a Tekintetes Hajdú Városi Districtus" számára készítenek kétszázötven köböl meszet, amelyből legalább száz köblöt még jövő júliusig leszállítanak. Egy köböl mészért két rénes forint és ötven krajcárt kértek, de vállalták, „hogy a Mész jó tiszta és Kő nélkül való" lesz. Előlegbe hatvan rénes forintot vettek fel. A szerződést a nagyobb nyomaték kedvéért Ujjlaki János községi jegyző(?) előtt írták alá. Egyébként már az 1790-es években is a betfiaiaktól vásároltak száz köböl meszet, amikor még úgy volt, hogy építkezés hamarosan beindul. Ezt egyébként beoltva felhasználták a tényleges építkezésnél! A szerződésben nem rögzítették, de nyilvánvaló, hogy a mész hazaszállítása a városok kötelessége volt. A korabeli építkezéstechnikának megfelelően — a boltívek miatt — a jó minőségű vasrudak beszerzése különösen fontos volt. A Hajdúkerület közgyűlése már 1801-ben utasításba adta Somosi András építő inspektornak, hogy a „Most közelebb a Debreczeni Országos Vásárra itten Böszörményben által menő vasasoktól ezen Tekintetes Kerület részére 6 vagy 7 Mása jó féle rúd vasakat szerezzen". Ebben segítségül Csiszár András kerületi levéltárost adták mellé.

4

1 1813-ban pedig Nagy János inspektort azzal a feladattal küldték el a vashámorba (valószínűleg a diósgyőriről van szó), hogy ott húsz mázsa rúdvasat vásároljon, mázsáját tizenöt rénes forintjával. Ugyancsak ekkor vett rostélynak való vasat is mázsánként tizenhét forintért.

4

2 Amikor az épület elkészülte után statika problémák mutatkoztak, s a szakemberek javaslata szerint azt többek között vasrudak beépítésével lehetett megjavítani, akkor a közgyűlés megbízta Nánási Oláh András generális perceptort, hogy utazzon Diósgyőrbe és a kívánt vasrudakat készíttesse el. Ez 1815. április 14-én készen is volt.

4

3 Külön gondot jelentett azoknak a köveknek a beszerzése, amelyek elengedhetetlenek voltak az építkezéshez. Így például a lépcsőket terméskőből kellett kifaragtatni, amely helyben megoldhatatlan lett volna. Az emeletre vezető lépcső a tervek szerint huszonnégy fokból állott — 39 Uo. F. 6. No 3. 1814. Az 1804. évi számadásoknál. 40 Uo. Az 1805 évi számadásoknál. Betfia, 1805. ápr. 18. 41 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1801. 22—23. és Uo. IV. A. 502. b. F. 1. No. 56. 1801 42 Uo. IV. A. 502. a. 1814. 87. 76. 43 Uo. IV. A. 502. A. 1814. 249. 13, 1815. 189. 32. és 345 66 126