Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
be behívta, és annyi bort fizetett nekik, meg az ott lévő embereknek, amennyit meg bírtak inni. így aztán csak másnap reggel indultak el a kocsmából. Mivel Szoboszlón az anyját nem találta otthon, visszament a Hortobágyra. Október 6-án a bátyja szekerén megint hazament Szoboszlóra. Nem sokkal megérkezte után, az anyja házánál a város cselédei rajtaütöttek és bekísérték az áristomba. A város nótáriusa már másnap — október 7-én — kihallgatta Töröknét, aki részletes beismerő vallomást tett, és csak a két ló ellopásával kapcsolatban adta elő mentségét. E szerint Pap Mihály arra akarta rávenni, hogy egy váradi szenátortól lopjon neki három lovat. De erre nem vállalkozott, hanem a Pap Mihály két lovát lopta el. „Így mutattam meg neki . .. hogy micsoda kárt kivánt én velem másnak tétetni és hogy esik a kárvallás a kárt vallottnak, — igy kívántam elidegeníteni őtet a gonosz szándékától". A nótárius azonban megjegyezte, hogy nem így kellett volna Pap Mihályt a gonosz szándékától eltérítenie. Erre Törökné bűnbánóan azt válaszolta, „igazság az, hogy nem jól van így, de bizony elloptam annak a lovát a magam méltó büntetésére". Papp Mihály tanúkénti kihallgatásakor és a szembesítéskor is tagadta, hogy Töröknét a szenátor lovainak ellopására ösztönözte volna. A törvényszék az ítéletben azt állapította meg, hogy Törökné a szoboszlói áristomból megszökése után „az asszonyi nemet felülhaladó gonoszsággal" azért öltözött férfiruhába, hogy fel ne ismerjék. „Mint csalárd és veszedelmes tolvajt", a terhére megállapított három rendbeli lopásért 1 hónapi vasban, kenyéren és vízen böjtöléssel töltendő rabságra és ez alatt két ízben 30-30 korbács csapásra ítélték. Egyúttal kötelezték hogy „a tömlöcből való kiszabadulásakor magának azonnal asszonyi ruhát szerezzen, mert ha valahányszor férfiruhában megkapatik, mindannyiszor 30 korbáccsal fenyíttetik meg". Az ítélet a kihirdetéskor — 1810 február 22-én — emelkedett jogerőre, így Törökné az előzetes fogva tartással együtt öt és fél hónapot töltött rabságban. További életútja nem követhető nyomon, többé nem került a kerületi törvényszék elébe. Az is lehetséges, hogy kiszabadulása után örökre eltávozott a Hajdúkerületből. 11 3 b) Nagy kárt okozó és mezei lopások büntetése Jelentős kárt okozó lopás ügyében ítélkezett a törvényszék 1810 februárjában. Fejér András 24 éves szoboszlói asztalos 1809 júliusában megtudta, hogy Bíró Mihály debreceni asztalosmester, akinél annak idején inaskodott, elmegy a váradi vásárba. Mivel jól ismerte mesterének anyagi körülményeit, házának távollétében történő „felverésére" összeszövetkezett a 48 éves Andirkó Mihály csaplárossal. Július 6-án éjszaka B. Erdős János 44 éves szoboszlói ember a saját szekerén vitte be őket Debrecenbe Bíró házához. Fejér és Andirkó zaj nélkül bejutott a lakásba, Bíróné fel sem ébredt. Az egyik szobából a komódon lévő fiókos „pulpitust feles mennyiségű arany } ezüst és bankó pénzekkel és egyéb portékákkal" kivitték és a szekéren hazaszállították Szoboszlóra. A pulpitus fiókjaiban a következő értékek voltak: két db hármas (1 db = 13 Rft 44 kr) és négy db^ szimpla arany (1 db = 4 Rft 48 kr), 8, 113 Uo. 1810. Fasc. LLL. No 3. 100
